Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
I. A csatornamű (A csatornahálózat)
Budán — a Várban — már korábban volt vízvezeték; Pesten hosszabb huzavona után 1868-ban helyezték üzembe a lipótvárosi hajóhivatal telkén (a mai Országháznál) az első vízmüvet. A városi vízművek megépítése a csatornahálózat üzemeltetését is kedvezően befolyásolta. Abban az időben, amikor a városi lakosság csak saját kútjaiból fedezte vízszükségletét, a vízhasználat alacsony volt. A csatornákba kerülő csekély víz nem tudta magával ragadni a darabos szennyeződéseket, azok leülepedtek, majd berothadtak — a csatornákból elviselhetetlen bűz áradt ki. Ma már nem is hinnénk, hogy a csatornázás tervezőinek mennyi gondot okozott ezeknek a kellemetlen következményeknek a leküzdése. Ez a magyarázata annak, hogy az akkori csatornázási tervek vizsgálatánál miért foglalkoztak oly terjedelmesen az öblítés és szellőzés kérdéseivel. A vízvezeték megépítése a lakosság vízfogyasztásának tekintélyes emelkedésével járt. A csatornákban a megnövekedett víz már magával tudta sodorni a darabos szennyeződéseket, az iszaplerakódás nagymértékben csökkent. A megfelelő esésű csatornák így öntisztítók lettek, a bűzös rothadás megszűnt. A múlt század derekán sok külföldi nagyváros csatornázása indult meg. Hatásuk Budapestre is elérkezett. Az úttörő szerepét Anglia vitte, amely az 1831. évi nagy kolerajárványból elsőként szűrte le a tanulságokat. Első csatornázási (közegészségügyi) törvényének — Public Health Act — megalkotásával vezető szerepet ragadott magához, és ez az oka annak, hogy a nagyobb városok első rendszeres csatornázási terveinek elkészítésében számos neves angol szakember működött közre. 2. A pesti oldal általános csatornázása (1869—1910) Bazalgette terve (1869) Pest rendszeres csatornázásának megoldására 1869- ben Sir Morton Pető angol vállalkozó a város főpolgármesteréhez tervet nyújtott be. A terv címe: ,,Jelentés és Tervrajz szab. kir. Pest város földalatti csatornázásának megjavítása tárgyában. Sir Morton Pető rendeletére előterjesztve Bazalgette W. I. London város főmérnöke által. Pest június hóban. 1869." A vállalkozó 250 000 angol fontos ajánlatot tett a főgyűjtőcsatornák megépítésére. Bazalgette Pesten megismerkedett a meglevő hálózattal, és a tervek kidolgozásánál figyelembe vette a Duna szabályozásának lehetőségeit. Bazalgette felismerte a helyrajzi adottságokat — Pest a Duna felé lejtő, dombokkal övezett tágas félmedencében fekszik —, és ezért a főgyűjtőknek olyan vonalvezetést választott, melyet a természetes környezet szabott meg. Ez a magyarázata annak, hogy a későbbiekben készített közbenső és a végső, jóváhagyott tervek lényegükben nem tértek el Bazalgette elgondolásától. Három főgyűjtőt javasolt. Ezek közül kettő a Dunához közel fekvő mélyzóna, a harmadik a magaszóna vizeinek összegyűjtésére szolgál. A város csatornázása egyesített (tout á l’égout) rendszer szerint történne, azaz olyan rendszerben, amelyben a háztartási (fekáliás és egyéb házi jellegű), az ipari szennyvizek, valamint a csapadékvíz egyetlen szelvényben folynak el. Egyesített rendszerű London, Hamburg, Frankfurt, Danzig, Berlin, München csatornázása is. A terv szerint a főgyűjtők a Hámán Kató utca táján tervezett gőzüzemű szivattyútelepre érkeznek. A két mélyzóna főgyűjtője a lánchídi 0 pont" alatt 0,30 m-rel, a magaszónáé pedig a 0 pont felett 3,81 m-rel érkezik a telepre. A mélyzónák vizét csaknem egész éven át míg a magaszónáét csak +380 cm lánchídi Duna- vízállás12 felett kell külön átemelni. A 4,1 m emelőmagasságú szivattyúk meghajtását gőzgépek végzik, teljesítményük 100 LE. Bazalgette a csatornák esésének és méretének megállapításánál abból indult ki, hogy a város lakosainak száma 200 000 fő. A szárazidei szennyvíz hozamának megállapításánál a londoni vízfogyasztást (lakosonként naponta 140 liter) vette alapul. A szennyvíz egyenlőtlen lefolyásával számolva, eredményül másodpercenként 330 litert kapott. 31
