Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

VIII. A fővárosi csatornázás üzemeltetése

építettek és ezeket a helyeket elektromos üzeművé alakították át.

Az árvízvédelmi szivattyúk kezelése 1943-ban a III. kér. Szél utca 8. alatti új telephelyre került. Ebben az időben 26 fizikai dolgozó volt ehhez az intézményhez beosztva.

Jelenleg 31 helyen történik árvíz esetén átemelés.

Vízépítési és árvízvédelmi telepek

Vízépítési telep: XI., Budafoki út 185.

Árvízvédelmi telep: III., Szél utca 8.

III., Pók utca 1.

X., Kerepesi út 81.

Kő-tér: XI.. Albertfalva

5. Az üzemeltetés gépesítése

A géppark fejlődését mutatja a következő táblázat, amely a főbb építési és fenntartási munkagépeket sorolja fel.

állomány, db

M űhely gépkocsi2

Tehergépkocsi

31

48

Személygépkocsi

7

10

Csatornatisztító gépkocsi

2

7

Iszapszippantó gépkocsi

4

6

Különleges járművek

28

33

Árokásó gép

3

Betonkeverő gép

21

32

Szállítószalag

38

43

Egyéb munkagép

178

237

6. Lakossági szolgáltatások. A lakosság csatorna-ellátottsága

Budapest területe 52 553 ha, amiből belterület 23 700 ha. A belterületből mintegy 9740 ha, azaz a terület 41%-a mondható csatornázottnak.

A csatornázással ellátottság kétféle módon vehető számba. Az egyik az ellátott lakosok számára, a másik az ellátott lakások mennyiségére vonatkozhat. Csatornázottnak nevezhetők azok az épületek, illetőleg lakások és az azokban élő lakosság, amely épületeket bekötnek a csatornahálózatba.

Az ellátottsági fok megítélésénél az a módszer legcélravezetőbb, amely a csatornázottságot a lakások számával hozza összefüggésbe.

A bel- és külterületek csatornázottságának vizsgálatánál figyelemmel kell lenni a két terület demográfiai viszonyaira, a különböző fokú beépítettségre. Külterületen a lakosság csatornával történő ellátása fajlagosan lényegesen több csatornahosszat igényel, mint belterületen.

A csatornahálózatba bekötött ingatlanok száma 1970. december 31-én: 53 175 volt. Az elmúlt 10 évben összesen 18 290 új házibekötés létesült.

A csatornázottság a főváros területén nem egyenletes, és lényeges különbség mutatkozik a régi Budapest I—XIV. kerülete, valamint az 1950-ben a fővároshoz csatolt peremkerületek ellátottsága között.

A főváros kialakulásának történetét vizsgálva, természetes, hogy az ősi városmagból kiinduló területfejlesztés következtében ezek a belső kerületek gyakorlatilag 100%-ban ellátottak csatornával.

Az ún. belső kerületek vízzel való ellátottsága 98,1 %, a csatornázással ellátott lakások száma viszont 97,0%, tehát e kerületekben csak 8322 ingatlan nincsen vízzel ellátva, és 13 009 lakás nem csatornázott.

Az ún. volt peremvárosokban (külterület) az ellátottság mind ivóvízellátás, mind csatornázási vonalon lényegesen rosszabb, és nagyobb aránytalanság mutatkozik a két közműellátás között. Amíg az összlakosok 75,5%-a van ivóvízzel ellátva, és 48 638 lakás ellátatlan, addig a csatornával ellátott lakások száma mindössze csak 31,4%, az el nem látott lakásszám pedig 136 396.

Az adatokat Nagy-Budapest területére vetítve, az összlakások 91%-a van ivóvízzel ellátva, 56 960 lakás ellátatlan, addig a csatornázottság csak 76,4% és 149 405 lakás nem rendelkezik vízelvezetéssel.

A csatornázottság elmaradása a vízellátással szemben rámutat azokra a feladatokra, amelyek a Művekre hárulnak az elkövetkezendő időkben.

A külső kerületek csatornázási ellátatlansága külö310