Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

VIII. A fővárosi csatornázás üzemeltetése

A csatornák kézi tisztítását egykor úgy végezték, hogy három munkás leszállt a csatornába. Az egyik fellazítja az iszapot ( vágó), a másik a fellazított iszapot az aknába tolja (tologató), a harmadik az iszapot vödörbe meríti (adogató). A felszínen maradt munkások közül egy felhúzza az iszappal telt vödröt (húzó), a másik a tartálykocsiba tölti a vödörből az iszapot (öntögető) (Fotó: Kozelka Tivadar)

húznak egyik aknától a másikig és ezeknek keféi vagy más szerkezeti elemei nyomják előre a fellazított iszapot. Ezeknél a szelvényeknél javítási munkák csak feltárással végezhetők.

A múltban alkalmazott módszerek balesetveszélyesek és az egészségre ártalmasak voltak, jelenleg már erősen háttérbe szorulnak és helyettük gépi erővel tisztítják a csatornákat. A mászható és járható szelvényekben a sodronykötélre erősített tisztítószerszámokat gépi meghajtású csörlőkkel mozgatják az akna294