Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
VIII. A fővárosi csatornázás üzemeltetése
Tojásszelvényű csatornák elzárására szolgáló zárószerkezet sem méltányolják eléggé. Gyakorlati tapasztalat, hogy az ezekben a munkakörökben foglalkoztatottak feltűnően nagy számban rokkannak meg idő előtt; mozgásszervi, gyomor- és egyéb betegségek lépnek fel náluk. A felszabadulás előtti években, évtizedekben még gépparkkal sem rendelkezett a fenntartás. A szerszámokat, ruhákat kézikocsin tolták a helyszínre. Utcán, kapualjakban vetkőztek és öltözködtek. A csatornában acetilénlámpával világítottak. Csak a harmincas években szereztek be fejen vagy kézben hordható villanylámpákat és anyagszállító gépkocsikat. 19 Budapest csatornázása A csatornákban a munkálatokat kézi erővel végezték. Ebből a szempontból a csatornákat három csoportba lehet osztani: a) A főgyűjtőkben állva vagy kissé meggörnyedve lehet munkát végezni. A párizsi és félpárizsi szelvényekben külön járható padkákon lehet közlekedni. A munkavégzés ezeken a helyeken sem veszélytelen, mert a folyóka melletti iszaptól síkos járdákon közlekedő és pillanatnyi megingás folytán a szelvény folyókájába (cunette) belezuhant dolgozó kimentése a meglehetősen nagy sebességgel rohanó áradatból sok bajjal járt. További veszélyt jelentenek még az ilyen nagyszelvényű csatornákban is a záporok. A szelvények ugyanis majdnem pillanatok alatt megtelhetnek vízzel. Esőzéskor a csatornát azonnal el kell hagyni a dolgozóknak és a munkát be kell szüntetni. Érdekes tapasztalat, hogy az e helyeken több évig dolgozók a légnyomás változására milyen érzékenyek és az esőzés kezdetét időben megérzik. A nagyméretű főgyűjtőkbe való lejutás az ún. lejárókon át történik, amelyeknek aknáiban csigalépcső van beépítve. Ezeket a járdaszéleken létesült aknákat a főgyűjtővel keresztfolyosó köti össze. A lejáró a térszinten vagy fedlappal van lefedve, vagy vasból, esetleg betonból készített szellőztetővel ellátott lejáróbódék kerülnek az aknák fölé. A Duna-balparti főgyűjtőkbe 76 helyen létesült külön lejáró, a Duna jobb partján pedig 7 helyen. Az újabb főgyűjtőknél az ún. oldalaknákat létesítették, közvetlenül acsatorna külső fala mellett. Ezeken keresztül lehet a főcsatornákat megközelíteni. A nagyobb szelvényeknél ugyanis a csatorna tengelyében — 30—50 m távolságban — létesített szűk aknákon keresztül a nagy szelvénymagasság miatt a csatornákba nem lehet bejutni. A párizsi szelvények tisztításához, külön minden szelvényszakaszra még építésük idejében iszaptolató csónakokat szereztek be. A vaslemezből készült csónakok elé a csatorna alakjának megfelelő pajzsot szereltek, amely mögött a felduzzasztott víz a szerkezetet a lerakodott iszappal együtt előretolta. Ezeknek a csónakoknak elhelyezésére a pesti főgyűjtőkben tíz helyen csónakházakat építettek a csatornák oldalfala mellett. 2S9
