Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

VI. Csatornaépítési anyagok, módszerek

Csőcsatorna építése állékony talajban, hézagos vízszintes duco- lással (Fotó: Kozetka Tivadar) Klinker idomtéglákból bitumen habarcsba rakott tojásszel­vényű csatorna építése (Fotó: Kozetka Tivadar) nozás sok gondot okozott, mert ha nem volt megfelelő az utókezelés (állandóan nedvesen kellett tartani), a beton „elégett”, tönkrement. Néhány év után az is megmutatkozott, hogy agresszív talajvíznek ez a ce­ment sem áll ellen. A bauxitcement gyártása rövidesen megszűnt. A későbbi vizsgálatok bebizonyították, hogy míg a ro­máncement és a portlandcement lassú, évtizedekig tartó átalakulása folyamán keletkező végső anyag szilárd, addig a bauxitcementnél nem megfelelő szi­lárdságú a folyamat végterméke. Következésképpen minden bauxitbetonból készült szerkezet — a környe­Előre gyártott elemekből (70/105 cm belméret) épülő csatorna fektetése. A kép bal oldalán a vákuumkutak sora és a gyűjtő- ► (kollektor-) vezeték látható (1969) (Fotó: ifj. Mészáros András) 220

Next

/
Thumbnails
Contents