Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
V. Árvízvédelem
nek feltöltése és megerősítése a Mogyoródi-patakig, a Kvassay-zsilipnél a gát megerősítése. A Margitsziget csaknem 5 km hosszúságú rézsűs partburkolatának felújítása folyamatban van. Az árvízvédelmi töltéseknél az a főcél, hogy Nagy- Budapest közigazgatási területén belül az összes védőművek kiépítési magassága megfeleljen a „mértékadó vízszint” feletti 1,33 m-es, vagyis a Vigadó téri vízmércén mért 867 cm +1,33 = 1000 cm-es magasságnak. Az Adria tengerszintje felett ez 105,65 m-es szint. 6. Árvízvédekezés az első fővárosi védekezési szabály- rendelet előtt Hatásos árvízvédekezés csak szervezetten, a közösség összefogásával lehet eredményes. Pest és Buda városában a védekezést a tanácsok irányították. Az árvízvédekezés több irányú tevékenységet követel. Gondolni kell a lakosság élet- és vagyonbiztonságának, valamint a település szellemi és gazdasági erőforrásainak védelmén és megóvásán kívül a település csatornázási viszonyaira is. Árvizek esetén a lakosságot kettős veszedelem fenyegeti: egyrészt a természet legnagyobb energiájával rendelkező vízáradat pusztító ereje, másrészt az élettevékenységek által elhasznált szennyvizek és a közösségi élethez szorosan hozzátartozó — anyagi javak termeléséből származó, különleges kémiai összetételű — ipari vizek, valamint a lehulló csapadékvizek eltávolításának hiánya. Abban az időben, amikor a Duna nem volt még szabályozva és az árvízi töltések állapota sem volt kielégítő, a főváros lakosságát mind a két veszély fenyegette. A folyam mindkét partvonulatán szabadon kiömlő szennyvízcsatornákon át, magas vízállás esetén, a Duna visszaduzzadt, a csatornákon keresztül a mélyebb területeket, a házak pincéit elárasztotta; de nem tudtak elfolyni a közegészségügyre káros szennyvizek sem. A Vigadó téri mai vízmérce. A 700 cm-nél magasabb vízállások ^ a felső rakparti lejáróban elhelyezett mércén olvashatók le (Fotó: ifj. Mészáros András) A csatornákból árvíz esetén a szennyvizeket át kell emelni a befogadóba. Ez természetesen a csatornáknak valamilyen módon történő lezárásával és szivattyú felszerelésével járt. Ahol nem volt zsilip, ott a csatornákat sárral és agyaggal tömték el. A XIX. század elején Patacsich József könyvében írja:2 „Ezen a helyen megérinteni kívántam a' Nemes Tanácsnak azon bölcs rendeléseit, mellyek minden esztendében, ha Pest és Buda között a’ Jég megáll, a' víz kiöntése eránt foganatba tettettnek, t.i. minden csatorna nyitáshoz a' Duna parton úgy nem külömben a’ töltésekhez is felvigyázás végett Tanácsnokok és Polgárok kirendeltetnek, a' magános csatornák pedig bé- tömettetnek, ha a' víz megárad, az utczákra hajók hordatnak, ha télen sok hó esett, az kihordatik, a’ víz pedig, ha a' csatornák már bétömettettek, kézi kutak által kimeríttetik, - a jég és víz állása eránt a' Polgármester Úr a" Duna melléki szomszéd Törvényhatóságokkal Levelezésbe bocsátkozik, a" jégnek pedig elindulása mindenkor ágyumozsarak kisütése által jelentetik. Ezen jó rendelkezéseknek köszönheti Pest városa, melly valaha a’ Vízáradás által sok károkat szenvedett, hogy 1830-ik esztendőben, midőn a- Vízáradás Bécs városában több millióm forint károkat okozott, és a" Duna folytában majd valamennyi Városokat és helységeket a’ víz elborította Pest ezen szerencsétlenségtől ment vala”. Az 1838. évi árvizet közvetlenül megelőzően Buda városkapitánya hirdetményben szólította fel a veszélyeztetett részen lakókat a kiköltözésre, és felkérte a biztonságos helyen lakó polgárokat, hogy fogadják be a kitelepítetteket. Az elárasztással fenyegetett területet szakaszokra osztották és széleskörű felhatalmazással rendelkező biztosokat rendeltek ki. Csónakokat helyeztek készenlétbe. Az előrelátó intézkedéseknek volt köszönhető, hogy Budán egyetlenegy haláleset sem fordult elő. Pesten a védelem megszervezése már nem volt ennyire körültekintő. Az igaz, hogy a töltések megerősítésére elég nagy erőket — katonaságot és lakosságot — vetettek be, de a kiürítés és a mentés megszervezése hiányosan történt. Szomorú bizonyítéka ennek a 151 halott. A lakosság élelmezését, ivóvízellátását sem szervezték meg. A városi tanács nem állt a helyzet magaslatán a mentés irányításában. A nagyobb szerencsétlenség bekövetkezését csak Lányai János kir. biztos erélyes fellépése hárította el. 207