Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
V. Árvízvédelem
zött mutatkozó 2,5 m-es szinteltérés általi nyomás- különbség okozta. A Kopaszi-gát megnyitásával a tó szintjét 1 méterrel emelték, miáltal a töltésre délről ható víznyomás csökkent. Minthogy a zsilipnek a Duna felé eső aknáját már két méterrel elborította a víz, a zsilipet búvárral kellett felnyittatni. A főváros belső területén kiépített rakpartok általában + 10 m magasságig védettek. A rakparti lejárók azonban számos helyen megszakítják a mellvédfalakat. A gyalogos lejárókat fatáblákkal zárták el, a hézagokat gondosan tömítették kóccal és agyaggal. A szélesebb kocsilejárókba +9,5 m magasságig bauxitcement- habarcsba rakott téglafalazatot építettek. Az 1941. január 22-én felállított szivattyúkkal majdnem egy teljes hónapig folyt a szivattyúzás. Olyan helyeken is kellett szivattyúzni, ahol arra addig soha nem volt szükség. Számos esetben kellett intézkedni, hogy a Dunába torkolló csatornák nyílásain a víz be ne zúduljon, mert a budai Duna-parton a víz a csatornaaknákon és a víznyelőkön tört fel. A víznyelőket eltömték, a csatornaaknákat felemelték. Az 1940-es árvíz 426 000, az 1941. évi 282 000 P költséget okozott. A tapasztaltak alapján ekkor állapították meg azokat a munkálatokat — összesen 3 905 000 pengő előirányzattal —, amelyek a védőművek további fejlesztéséhez és végleges kiépítéséhez feltétlenül szükségesek. Az árvizek okozta rongálódások helyreállítása 535 000 pengőbe került. 5 5. Az árvízmentesítés Nagy-Budapest kialakítása után Nagy-Budapest megalakulása után tekintélyes mértékben megnövekedett az árvízvédelmi vonalhossz: 51,5 km-ről 81 km-re. A volt peremvárosok területén a védművek műszaki és biztonsági szempontból messze elmaradtak a régi fővárosihoz képest. Jellemző erre, hogy a peremteriilet átcsatolásával az egyszerű földtöltések hossza 7 km-ről 31 km-re nőtt. Pedig az a 3700 ha térség, mely a biztonságosnak egyáltalán nem mondható töltések mögött húzódik, részben sűrűn beépített lakó-, részben értékes ipari terület. Súlyosbította a helyzetet, hogy a védővonalakból mintegy 5,5 km ki sem épült. A főváros gyors iramban igyekezett megerősíteni a védelmi vonalak leggyengébb pontjait (Szilas-patak gátjai, az újpesti védvonal 1,2 km hosszban történt átépítése, Csillaghegy és Békásmegyer védelmére 3,5 km töltés építése). Ennek volt köszönhető, hogy az 1954. évi nyári árvíz, az 1956-os jeges árvíz, különösen pedig az 1965. évi nyári árvíz alkalmával a főváros a védelemben sikerrel tudott helytállni. A régebbi árvizek idején szerzett tapasztalatok azt bizonyították, hogy a peremvárosok földgátjai sem méreteikben, sem anyagukban nem felelnek meg, tehát végeredményben a peremkerületek árvízvédelme megoldatlan. A védművek megerősítését a főváros azóta is — igen nagy anyagi áldozatok árán — szüntelenül folytatja. Nagy-Budapest kialakulása óta a legkiemelkedőbb munkálatok közé tartoznak: a 111. kér., Vöröshadsereg úton 3000 m hosszú földgát építése, az Aranyhegyipatak bal parti visszatöltésezésének megerősítése, a XI. kér., Határ-árok torkolatánál a Budafoki út vasbeton hiújával kombinált árvízvédelmi zsilip építése, a Hosszúréti-patak torkolata felett az albertfalvai mélyterület feltöltése, a Szilas-patak jobb parti részé20. táblázat. A főváros árvízvédelmi vonalai Árvízvédelmi szakasz Fővédvonal Visszatöltésezés összesen m 1. Buda-Észak 7200 4550 11750 11. Buda-Közép 12675 1800 14475 111. Buda-Dél 12245 6814 19059 IV. Pest-Észak 11141 5800 16941 V. Pest-Közép 7476 — 7476 VI. Pest-Dél 10475 — 10475 VII. Margitsziget 5355 5355 Összesen 66567 18964 85531 Önálló védekezők (pl. Fővárosi Gázművek, Fővárosi Vízmüvek) által védett partszakasz: Budán 2895 m Pesten 892 m Összesen 3787 m 205
