Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

V. Árvízvédelem

Az 1876. február végi árvíz képe a budai Bomba térről. Eredeti fénykép a Budapest Történeti Múzeum gyűjteményéből

Gubacsi gát és tápzsilip. Pesten a mai Beloiannisz utcától a Margithídig és a Petőfi tértől a Fővám (mai Dimitrov) térig, Budán a Margithídtól a Rudas fürdőig építettek rakpartot, összesen 4,3 km hosszban, 858 cm magassággal.

Az 1876. és 1877. évi árvizek; a további munkák 1940-ig

Az 1875—1876 tél végén a Dunán hosszú ideig tartó árvíz vonult le, mely 8,67 méteren tetőzött. A jeges árvíz az újonnan készült védművek próbája volt.

A soroksári Duna-ág lezárása és az összeszorított

meder következtében a vízszint kb. 90 cm-rel megemelkedett. Jégtorlasz a fővárosban nem, csak Budafok alatt és Ercsinél — a promontori ág szabályozatlansága miatt — keletkezett.

A Duna bal partján az 1838-as árvíz szintjére felemelt gátrendszer megvédte a várost. Egyedül az északi Viktória-gát szakadt át a Tutaj utca táján. A mai Szent István körút helyén levő Ttiköry-gát és a felemelt Váci út azonban megakadályozta a szakadáson beömlő víz további területekre hatolását. Az elöntött területről így is csaknem ezer személynek kellett elmenekülnie, és mivel a hosszú ideig tartó magas vízállás miatt a

201