Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
V. Árvízvédelem
Df KAM Az I. kér., Döbrentei utca 15. sz. műemlékház falán elhelyezett árvízszintet jelző tábla 1838-ból (Fotó:ifj. Mészáros András) Az I. kér., Döbrentei utca 15. sz. műemlékház falán elhelyezett egykori árvízszintjelző táblák (Fotó: Mészáros András) A gazdasági élet fellendülésével a folyami hajózás szerepe egyre nőtt. Ezzel magyarázható, hogy a Duna Gőzhajózási Társaság 1853—59 között a teljesen rendezetlen Duna-parton, a Lánchíd pesti hídfőjénél 345 m hosszú, kővel burkolt rakpartot létesített. Ahhoz csatlakozva a mai Beloiannisz utcáig, illetőleg Petőfi térig terjedő rakpart kiépítését 1866-ban „a beton korlátlan használatával” Reitter Ferenc vezette. Hieronymi Károly és munkatársai készítették el az új Duna-szabályozási tervet. A tervjavaslat a szétterülő mederszakaszokat összeszorítja, a Margitszigetet a Kis-sziget hozzákapcsolásával és feltöltésével megnagyobbítja, a soroksári ágat a szigetcsúcstól 4,3 km távolságban töltéssel lezárja és az ág vizének frissítésére zsilipet tervez. Egy északi és egy déli kikötő építését javasolja. A Duna-part kiépítését a hajózás igényeinek megfelelően tervezi. A partok rendezésénél figyelembe veszi az áruk ki- és berakodási, valamint raktározási szükségletét. A múlt tapasztalatai alapján nyilvánvaló volt, hogy 198