Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

IV. Hegyivizek, belvizek

A Városliget (Városerdő) 116 ha nagyságú területének rendezésére a Szépítő Bizottság már 1820-ban javaslatot tett. Ez időben a tó három szigetet alkotott: a Páva- (később Nádor), a Széchenyi-, valamint az Iparcsarnok helyén kialakult szigetet, mely utóbbit 1855-ben feltöltötték.

A Városligeti tó a lecsapolás következtében elposványosodott. Vizének felfrissítését a főváros a Rákospatak bevezetésével kívánta megoldani. Ez ügyben az első lépést 1869-ben tették, de akkor eredménytelenül. A tó végleges rendezése az 1896. évi ezredéves kiállítás előkészítése idején történt meg. A mérnöki hivatal által bemutatott új tervek alapján 1894-ben engedélyezték a kivitelezést. A munkát 1896 március havában fejezték be, 90 000 forint költséggel.

A Rákos-pataki vízkivételi mű vize a Szőnyi úton létesített vezetéken át jutott a tóba. A túlfolyó víz az ún. Nádor-hídi lecsapolózsilipen át került a Városligeti körúti közcsatornába.

A Rákos-patak 1925. évi szabályozása során a vízkivétel helyén a patak medre két méterrel mélyült és ezért 1942-ben a főváros átemelő telepet létesített, 6000 m:!/nap teljesítménnyel (Szőnyi úti álemelőtelep). Később a telepet a hozzátartozó vezetékhálózattal együtt a Fővárosi Csatornázási Művek átadta a Sport- létesítmények Vállalatnak.

A Rákos-patak és a Városligeti-patak közti mocsaras területeken kívül a Kuttó-dűlő, az Illatos-árok környéke, Óbudán pedig a Mocsáros-dűlő volt vizenyős, mocsaras terület.

Buda déli részén, a Budafoktól (az akkori Promon- tortól) a mai Műszaki Egyetemig terjedő terület rendezését már 1780-ban kérelmezték a gazdák, és az árokhidak ellen is sok kifogás merült fel. Ide tartozott egyrészt a Galgenberger (Gellérthegyi) mocsár, a jelenlegi Budaörsi út mellett a keserűvízforrásos részeken, másrészt az ún. Grosser Morast és a Langer Morast (melyeket később csatorna kötött össze), a Budafoki út — Móricz Zsigmond körtér — Kelenföldi pu. és Albertfalva közti területen, 205 holdon.

A Nagy-mocsár (Grosser Morast) végmaradványa volt a mai kelenföldi lakótelep helyén a legújabb korig

Buda és Pest térrajza Mikoviny Sámuel 1737. évi térképén

fennálló Bíbic-telep, amelynek lecsapolását csak a kelenföldi általános csatornázás fő- és mellékgyűjtőinek kiépítése után sikerült végrehajtani.

Az e területen feltárt keserűvízforrások később világhírre emelkedtek. Oesterreicher József orvos már 1801-ben (keserű) só kitermelésére kapott itt engedélyt.

171