Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

III. A csatornamű (A szennyvíztisztítás)

A Főv. Tanács V.B. illetékes szervei között történt megállapodás alapján kooperációs lehetőség volt a Főv. Talajerőgazdálkodási Vállalat telepünk melletti komposztüzemével is. A kirothasztott iszapot külön csővezetéken szállítottuk oda. A központi gépház berendezései: a biztonsági célokat szolgáló 640 kVA-os tartalék Diesel-áramforrás, az iszapszivattyúk, a csurgalékvíz-szivattyúk,a telepi ipari vízellátó berendezés, a levegő- és gázkompresszorok, valamint a központi vezénylőberendezés. A telep hőellátását 5 db 200 000 cal/óra teljesítményű kazán látja el, melyek koksz- és gáztüzelésre egyaránt al­kalmasak. A járulékos berendezések közé tartozik a transzfor­mátorállomás, a műhely és a jóléti épület. Utóbbiban fekete-fehér öltöző, irodák és laboratóriumok talál­hatók. A telep területe 25 katasztrális hold. Az 500 m hosszú, 9 m koronaszélességű bekötőúton kívül a telep burkolt úthálózata mintegy 10 000 m2. A berendezés tisztítóhatása: BOI6 alapján 70 — 85 % O» fogyasztás alapján 70—80% lebegőanyag alapján 60 — 80% A coli és a 37°C-on növő baktériumok számában 80%, a 20°C-on növő baktériumok számában 85%, a clostridium-számban 88% körüli a csökkenés. Budakeszi tisztítótelep Budakeszin a három nagy tbc-gyógyintézet szennyvizei­nek közös kezelésére 1960-ban tisztítótelep épült. A telep üzemeltetésével az Országos Vízügyi Főigazgató­ság minket bízott meg. Befogadó a Flosszúréti árok egyik mellékága. Az árok a csapadékvizeket vezeti le, medrében száraz időben csak tisztított szennyvíz folyik. A szanatóriumokból induló gyűjtőcsatorna a köz­ségen át vezet. A mellékhálózat kiépítése a közelmúlt­ban indult meg. A lefolyó szennyvíz a tisztítótelepen homokfogóba érkezik. A homokfogók után 50 mm szabadpálcaközű rács következik, kézi működtetéssel, laposacél kivitel­ben. A kihúzott rácsszemetet a rácsakna mellé telepí­tett rácsszeméttároló-és rothasztóaknába továbbítják. Ez a vízzel feltöltött tárolóakna zárt, így rovarok a fertőzött anyagokhoz nem juthatnak. A betöltött rács­szemét által kiszorított víz a medence túlfolyóján keresztül távozhat. Ürítése szippantókocsival történik. A rácson és a homokfogón átfolyt víz a mérőcsator­nába jut, innen pedig az elosztóaknába. Az elosztóból a szennyvíz két tisztítóágba kerülhet. Az előülepítő me­dencék Dortmund-rendszerűek. A szennyvíz bevezetése középen történik, majd a víz a medencék határoló fala mellett távozik. Az előülepítők után a szennyvíz a levegőztető medencékbe folyik, ahol a levegőztetés Kessener fésűskefés rendszerű. E medencék négy-négy rekeszből állnak, egy-egy rekesz 56 m3 űrtartalmú. Két levegőztető rekeszt egy rotor levegőztet. A leve­gőztető medencékből a keverékvíz négyrekeszes utó­ülepítőbe folyik át, ahonnan a tisztított szennyvíz a klórozó medencébe áramlik. Az utóülepítők tölcsé­reiből a visszatérő és fölös iszapot mammutszivattyúk szívják ki. Mind a visszatérő, mind a fölös iszapot mérőbukókkal mérni lehet. A fölösiszap az előülepítő- be folyik át, ahol leülepedve az ülepítő iszapjával együtt kerül további kezelésre. A tisztított szennyvíz a műtárgyakon gravitációsan folyik keresztül, átemelésre szükség nincs. Az iszapkezelésre eredetileg hideg rothasztó beren­dezés szolgált, amit később fűthetővé tettünk és 1971- ben helyeztünk üzembe. Az előrothasztó 250 m3 befogadóképességű, kívül hő ellen szigetelt vasbeton műtárgy. A tartály keverése szivattyúval vagy gázos keverővei történik. Az utóbbi esetben a fejlődő bio­gázt nyomják vissza rotációs kompresszorral a meden­cébe. Az előrothasztóból az iszapot szivattyú adja át a szomszédos, 250 m3 befogadóképességű utó­rothasztó tartálynak. E fölött helyezték el az iszap­rothasztó gázharangját. A kirothadt és besürűsödött iszapot iszapszikkasztóágyakra lehet leengedni vagy szivattyúval kinyomni. 152

Next

/
Thumbnails
Contents