Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
III. A csatornamű (A szennyvíztisztítás)
A dél-pesti szennyvíztisztító telep modellje házig, amelyhez vasbeton csőalagút csatlakozik a Budapest—Kelebia vasútvonal alatt. A csőalagűtban 2 db 0 600 mra-es acélcső szolgál a szennyvíz átvezetésére. A vasút alatti átvezetés utáni oldalbukó azért épült, hogy a telepre csak a háromszoros hígításig kerülhessen be a víz, a többletmennyiséget az oldalbukó választja le. A telep kedvező fekvésű, mert a főgyűjtő és a tisztítótelep szintje között mintegy 5—6 m a szintkülönbség és így szükségtelen átemelőtelep létesítése. A tisztítóberendezéseket töltésre építették, ezáltal a tisztítási folyamatot gravitációs úton lehet végigvinni. Az oldalbukó után 2 m x 1 m-es, 0,6°/ou esésű főcsatornán keresztül folyik a szennyvíz az ikerelrendezésű, kombinált rács-homokfogó berendezéshez. A műtárgy elején és végén elhelyezett 2—2 db 1000/2000 mm-es táblás zsilip segítségével lehetséges a berendezések egyenkénti, ill. párhuzamos működtetése. A rács 15 mm pálcaközű, gépi tisztítású; a kiemelt rácsszemét szállítószalagon kerül a 150 m3 térfogatú hideg rácsszemétrothasztóba. A rács után következik a homokfogó, ahol a víz sebessége 30 cm/s-ra csők ken, és a medencében kifogható az ülepíthető szervetlen anyag (homok, salak). Az üledéket végtelenített láncra szerelt kaparószerkezet 138
