Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
II. A csatornamű (A szivattyúzási üzem)
XX., Vízisport utcai állomás VIII., Hungária körúti állomás Az 1950-es évek közepén — az erzsébeti sósfürdő, illetőleg a strand és a MÁV-vonal közötti területen — építették fel az ún. gubacsi lakótelepet. A helyi adottságok miatt a terület csatornáit gravitációsan nem lehetett bekötni az erzsébeti hálózatba. A lakótelepen ezért elválasztó rendszerű hálózat épült. A csapadékvíz gravitációsan folyik a Duna-ágba, a szennyvizet azonban nyomócsövön kell az erzsébeti hálózatba átszivattyúzni. A szivattyúállomást (XX., Vízisport u. 17/a sz.) 1956-ban vettük át üzemeltetésre a lakótelep beruházójától. A gépházban eredetileg két 20 m emelőmagasságú, 14 1/s összteljesítményű szivattyú volt felszerelve. A nyomócső a Baross utcánál csatlakozott a Kossuth Lajos utcai közcsatornába. Az eternit nyomóvezeték átmérője 125 mm, hossza 1140 m. A lakótelepen a tervezettnél több szennyvíz keletkezett, a szivattyúk a hosszú nyomócsövön nem tudták átnyomni az érkező vízmennyiséget. A szivattyúállomás vészkiömlője, mely a Duna-ágba torkollik, gyakran volt üzemben és az jogos panaszokra adott okot. Mást nem tehettünk, minthogy — 1958-ban — az emelőmagasság csökkentése érdekében a nyomócsövet lerövidítettük: a Dózsa György úti csatornába kötöttük be. Majd a szivattyúkat is nagyobb emelőmagas- ságúakra és teljesítményűekre cseréltük ki. A jelenlegi teljesítmény — 30 m emelőmagasságra — másodpercenként 20 liter. Üzemeltetése igen sok gonddal jár. Gyakran kell a szívóteret tisztítani; a szennyvízben levő szálas anyagok üzemzavart okoznak. Távlatban az állomás jelenlegi helyén megfog szűnni. A Duna-ág partja melletti üdülőterület rendezése után gravitációs csatorna épül majd a dél-pesti szennyvíz- tisztító telepig. A tisztítótelep területén épül az az új szivattyúház, ahonnan a szennyvizet az előülepítőkhöz vezető csatornába lehet átemelni. A Hungária körúton a trolibusz-forgalmat 1955-ben indították meg. A MÁV-vágányok alatti aluljárót nagyobb záporok idején elöntötte a víz és a trolibusz forgalmát ilyenkor szüneteltetni kellett. Végül is a közlekedési vállalat költségén 1956—1957-ben épült meg a szivattyúállomás, melynek üzemeltetését azután mi vettük át. Az aluljáró víztelenítésére korábban készült csatornákat részben a Kőbányai úti, részben a Salgótarjáni úti gyűjtőbe kötötték. Nagyobb záporok alkalmával azonban a befogadókban felduzzadt a víz, és ilyen esetekben nemcsak hogy nem tudott a víz elfolyni az aluljáróból, hanem oda is ömlött. Az aluljáróban összegyűlő csapadékvíz elvezetésére — a környező hálózattól független — csatorna készült, amelyen át a víz egy tározóba folyhat. A tározó hasznos térfogata 230 m3, ez elégséges ahhoz, hogy az aluljáró területére zúduló mértékadó záporok vizét befogadja. A tározó mellé épített — térszín alatti — gépházban elhelyezett két szivattyú működését úszókapcsolók szabályozzák. Az átemelt vizet a Salgótarjáni úti csatornába vezetjük. Margitszigeti állomás A sziget déli részére telepített csáposkutak védőövezetében a csatornahálózatot át kellett építeni. A hálózat dunai betorkollása lejjebb, a sziget alsó csúcsára került. A szivattyúállomás a Fővárosi Vízművek beruházásában készült. Helyét a Margithíd szigeti íve alatt, a nyugati parton jelölték ki. A sziget (0 40 cm-es) főgyűjtője az állomás zárt kivitelű homokfogójához csatlakozik. A hosszanti átfolyású homokfogóban leülepedő anyag eltávolítására — sínpályán mozgatható — zagyszivattyút szereltek fel. A 20 mm szabadnyílású finomrácsról leszedett rácsszemét tárolására (kazánlemezből készült) tartály szolgál. Az összegyűlt anyag innen sűrített levegővel az állomás nyomócsövébe továbbítható. 9 Budapest csatornázása 129
