Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

II. A csatornamű (A szivattyúzási üzem)

A budafok-hárosi szivattyútelep. A kép jobb oldalán a Barnaféle hidraulikus rács és rácsszemé trothasztó (Fotó: ifi. Mészáros András)

Teljesen alkalmatlan volt már az időközben megépült főgyűjtőkön át érkező szenny- és csapadékvizek átemelésére. Az 1953—1957. évek között megépítettük a végleges szivattyútelepet, korszerű műtárgyakkal és berendezéssel. A szennyvízszivattyúk kapacitása 700 1/s, a záporszivattyúké 3 m3/s. Áramkimaradás esetén benzinmotor-aggregátról 60 kW teljesítmény vehető igénybe.

A szárazidei szennyvíz és annak háromszoros hígítása nyomócsövön, a nagyobb hígítású záporvíz pedig parti kitorkolláson keresztül jut a Dunába. Megfelelő vízállásoknál a gravitációs kivezetés is lehetséges.

A nyomócsőnek a folyamágyban fekvő 214 m szakasza vörösfenyő lécekből, hordódongaszerííen összepántolt facső (0 65 cm). Ez volt az első ilyen jellegű megoldás a főváros területén.

124