Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

II. A csatornamű (A szivattyúzási üzem)

A központi (ferencvárosi) szivattyútelep ikerhomokfogója és Brunotte-féle finomrácsa. A jobb oldali rács üzemben. A bal oldali rács tagjait leszerelték, a képen a berendezés vasszerkezeti része látható ( Fotó: Kozelka Tivadar)

ban levegőtől elzárva (anaerob módon) rothasztják, eközben metán fejlődik, amit gázharangban gyűjtenek össze. Az iszapgázzal részben gázmotort hajtottak meg, részben kazánokat fűtöttek. A 200 LE-s gázmotor generátort hajtott meg; a termelt árammal az egyik szivattyú motorját táplálták. A kazánok meleg vizével fűtötték a rothasztótartályokat és a telep helyiségeit.2

A szivattyútelepre ma a közös és az új kőbányai főgyűjtő, valamint a Soroksári úti gyűjtőcsatorna vízgyűjtőterületéről érkeznek a szenny- és csapadékvizek.

A jelenlegi névleges kapacitása betorkolló főgyűjtőknek megfelelően kereken 30 m:i/s. A Duna vízállásának emelkedésével azonban a teljesítmény rohamosan csökken. 1961-ben az új kőbányai főgyűjtőt is ide kapcsoltuk, ezért és mert a szennyvíz mennyisége állandó105