Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 4. Az árvédekezés
A terhelés magasságát úgy lehet megállapítani, hogy a fedőréteg vízalatti térfogatsúlya (kb. 0,85 t/m3)a terhelő szőnyeg vagy bordasor száraz súlyával együtt a fedőréteg alsó felületére ható felhajtóerőnél nagyobb legyen. A felhajtóerő pedig biztonságból mindig az árvíz terep feletti magasságával számítható. A terhelő szőnyeg vagy bordasor szélességét — a kb. 25%-os biztonságnövekedés figyelembevételével — általában elégséges csak a védvonal biztonsági sávján elkészíteni. A víz útjának az elzárása vagy nehezítése most is visszaduzzasztást és a terhelő erők növekedését idézheti elő. Ezért bordás leterhelés esetében a felszínre igyekvő víz útját most is ajánlatos a bordák között készített kis árkokkal elősegíteni. A buzgár és vízfeltörések A különböző buzgár- és vízfeltörések a vízoldalról mindig valamilyen vizet vezető rétegen keresztül jutnak a mentett oldalra. Ezért — szemben a csőszerű járatokon át közlekedő csurgásokkal — valamilyen szivárgási ellenállással mindig rendelkeznek. A víz és a mentett oldali kifolyó vízszintek között tehát mindig valamilyen magasság különbség, bizonyos nagyságú kilépő gradiens szükséges ahhoz, hogy a vízfeltörés és a szemcsekisodródás a mentett oldal valamelyik legkisebb ellenállással rendelkező pontján, megindulhasson. Ezért a vízfeltörés sebessége, ezzel pedig a szemcse- kisodrás mértéke is, a vízfeltörés helyén a kilépő gradiens csökkentésével, tehát a buzgár vagy a vízfeltörés pontjának a körülfogásával és ezen belül egy ellennyomó vízszint létesítésével mindig tetszés szerint befolyásolható. Bármilyen buzgár, buzgár csoport, vagy talajforrás (buzgárosodás) kisodrása tehát körülfogással és megfelelő ellennyomó vízszint tartásával, már veszély nélküli egyszerű vízfeltörésre csendesíthető (34. ábra). Minden buzgár vagy vízfeltörés jelentősen csökkenti környezetében a felhajtó erőket. A körülfogásban tartott ellennyornó vízszint azonban ugyan ezeket a felhajtóerőket a terep feletti magasságával arányosan megnöveli. Ezért egy újabb buzgár vagy vízfeltörés veszélyének a csökkentésére, a kö- rülfogások ellennyomó vízszintjeit minden esetben csak addig szabad a terep fölé emelni, amíg a buzgárokban a szemcse kisodrás megszűnik, vagy a vízfeltörés iszapos vize kitisztul. A másik veszélye a magasan tartott ellennyornó vízszinteknek az, hogy az ellennyomás a körülfogás fala alatt átszivárogva talaj törést okozhat. Ezért а кörülfogások talpszélességét minden esetben úgy kell megválasztani, hogy alatta az ellennyomó vízszint hatására talajtörést előidéző mértékű szivárgás ne tudjon kialakulni. A vízfeltörések közül a legveszélyesebb jelenség a valódi buzgár. Önmagát fejlesztő, gyorsan hátráló folyamat. Ezért megjelenése után körül- fogásáról és ellennyomó vízszintjének a kialakításáról azonnal gondoskodni kell. A valódi buzgár körül fogása a legcélszerűbben homokzsákokkal történhet, 1 ... 2 m átmérőjű kör alakban, olyan széles falakkal, amelyek egyrészről a fal alatti talajtörést már meg tudják akadályozni, másrészről pedig 90
