Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)

II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 4. Az árvédekezés

Az árvízi megfigyelések

Bármilyen jellegű is egy jelenség, a védvonalakon mindig háromféle formában jelentkezhet: folyamatosan, vagy kisebb-nagyobb megszakításokkal, de ritmikusan ismétlődve hosszabb szakaszokon is és egyedileg, függetlenül a szakasz esetleges egyéb jelenségeitől. {Részletesen lásd a 7.7 fejezetet).

A kisebb-nagyobb méretekkel, de folyamatos ritmusban jelentkező jelenségek okai általában az altalaj fedőrétegének a mindig hullámosán változó adottságaira, a szaggatott ritmusban jelentkezők általában a töltés mindig véletlenszerűen kialakuló minőség változásaira, az egyedi jelenségek pedig az altalaj, vagy a töltés előnytelen helyi adottságaira, vagy csak időszakosan jelentkező „esetleges” hibáira vezethetők vissza.

Folyamatos ritmusú és viszonylag mindenütt azonos méretekkel mutatkozó jelenség azonban a talpszivárgás és a szerkezetes kéregsáv telítődése. Ezek ritmusa — az eddigi tapasztalatok szerint — a fedőréteg vastagságok hullámos változásai miatt, általában a vízfolyás medrének a szélességével arányosan alakul ki.

Árvíz alatti feltárások

A védvonal általános talajtani adottságainak, a jelenségek jellegének és megjelenési ritmusának az ismerete még nem minden esetben teszi lehetővé a jelenségek okainak, ennek alapján pedig a védvonalon lezajló folyamatok veszélyes vagy veszélytelen voltának a megítélését. Ezért — kiindulva a talajtani adottságok és a jelenségek előfordulási ritmusa alapján feltételezett folyamatokból, az okszerű árvízvédekezésnél minden bizonytalan következményű jelenségnél feltárással ajánlatos a jelenségek valódi okait tisztázni és a védekezés módját, valamint a szükséges mértékét meghatározni.

Az árvízi feltárások végezhetők kézi fúrásokkal, szondázással és különböző geofizikai vizsgálatokkal is. Ma még azonban a szondázásokkal vagy a geofizikai vizsgálatokkal nyerhető mérési paraméterek és az árvízi folyamatokat befolyásoló adottságok között nem ismeretesek olyan gyakorlati kapcsolatok, amelyek alapján az árvédekezés igen súlyos következményekkel járó ítéletei megbízhatóan kialakíthatók lennének. Ezért ma még a fúrás mutatkozik az egyedüli olyan feltárási módnak, amelynek a mintavételei alapján, a minták talajmechanikai vizsgálatával, egyszerűbb esetekben pedig valamilyen osztályozó és minősítő eljárással, a jelenségek okait meg lehet állapítani és az árvédekezési ítéleteket megbízhatóan ki lehet alakítani.

Az árvízi feltárásokhoz bármilyen kis átmérőjű kézi fúró is felhasználható. A „vízrétegék” felső és alsó határának a megállapítása miatt azonban elengedhetetlen követelménye ezeknek a fúrásoknak az, hogy béléscsőben történjenek, még pedig az árvíz szintjénél mélyebb töltés vagy terep felszínről elindított fúrásoknál olyan formában, hogy bármilyen vízfeltörés, vagy a furatfenék bármilyen kismértékű felszakadása esetében, a béléscső felső része — az ellennyomás kialakítása miatt — azonnal meghosszabbítható, a furat vízzel feltölthető, majd a furat gyorsan kötő cement habarccsal, vagy esetleg agyaggal lezárható legyen.

6

81