Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 3. A szivárgások következményei
ra következnek be. Ezek határozzák meg tehát, mint alapjelenségnek a veszélyességét is. A roskadás szakadási felületének a távolságát a töltés lábától, tehát a roskadás szélességét, mindig a felhajtó erő és az ezzel szemben álló terhelő és súrlódó erők eredője határozzák meg. Az ellenálló erők azonban a rézsűlábtól befelé haladva a töltés belsejének és a fedőrétegnek a nagyobb tö- mörésge és így a nagyobb szilárdsági jellemzői, valamint a nagyobb elnyírandó szakadási felület miatt, folyamatosan növekednek, a töltés alapsíkjára ható felhajtó erő pedig a fedőréteg nagyobb tömörsége miatt, folytonosan csökken. Ezért a roskadás bizonyos szélességnél mindig megállapodik, nem terjedhet tovább. Önmagában tehát a védvonal állékonysága szempontjából veszélytelen jelenségnek tekinthető. Veszélyessé válhat azonban a roskadás is, a leroskadt szakasznak azokban a szelvényeiben, ahol erősebbek a keresztszivárgások. Itt a roskadás nyomán most már a keresztszivárgások hatására megkezdődhet egy olyan hátráló karéj os csúszás, ami már gátszakadáshoz vezethet. A leroskadt szakaszoknak tehát ezek azok a szelvényei, amelyekben esetleg védekezni kell. Azonnal csúszássá alakul át a roskadás is azokban a töltésekben, amelyeknek az anyaga kohézióval már nem rendelkezik, állékony felület tehát a töltésben csak valamilyen lejtővel alakulhat ki. Rézsűcsúszás A rézsűcsúszás általában a gyengébben kötött, vagy már homokos jellegű talajokból épített töltések mentett oldali rézsűjének karéj os megcsúszása, a telítődés utáni szilárdságcsökkenés és uralkodóan a keresztirányú szivárgási nyomások hatására. Szerepet játszatnak természetesen a rézsű csúszásban a rézsűlábnál kialakuló felhajtóerők, tehát a roskadási jelenségek is. A csúszás rendszerint a keresztirányú szivárgások kilépő magasságáig érő, de ennek két-háromszoros értékénél nem hosszabb kis karéj leválásával kezdődik és a felszivárgás lehetősége, valamint a megmaradó rész fellazulási lehetősége szerint újabb, már nagyobb karéjok leválásával folytatódik (18. ábra). A karéjos csúszás a töltés állékonysága szempontjából mindig veszélyes, de akkor, ha nem hátrált azonnal és védhetetlenül a vízoldalig, viszonylag lassú folyamat. Oka ennek az útbevágások rézsűcsúszásainak a tapasztalatai alapján az, hogy a töltések belsejének a nagyobb tömörsége és az itteni telítetlen, tehát szilárdabb töltésrész nagyobb vastagsága és rendszerint már kisebb felszivárgási lehetőségek miatt bizonyos idő kell ahhoz, hogy a töltéstest belsejének az erőjátéka, a lazulások, telítődések stb.-k átcsoportosulása miatt egy-egy csúszófelületre koncentrálódni tudjon. Ezért az árvízvédekezés szempontjából úgy ítélhető meg, hogy a karéjos rézsűcsúszás védekezést igénylő veszélyes, de lassú, tehát védhető folyamat. Rézsű felszakadás Amíg a rézsűroskadás és a karéjos rézsűcsúszás mint alapjelenség általában az áteresztő anyagú, a rézsű felszakadás általában a vízzáró, de heterogén, talp- és kontúrszivárgásokra hajlamos töltések jellegzetes folyamata (19. ábra). 64
