Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 2. Szivárgások a védvonalakon
Az árvízvédelmi töltések rézsűinek a felülete majdnem kivétel nélkül füvesítve van. A rézsűk kb. 0,1—0,2 m vastag felső része tehát sűrű gyökérzettel van átszőve. Ez alatt a gyökeres rész alatt azonban — leszámítva a tiszta homokból épült töltéseket — a töltés anyagának a minőségétől függően, kb. 0,3—0,8 m vastagságban, majdnem mindenütt olyan gyökérnyo- mokkal, féreg járatokkal fellazított, morzsalékos szerkezetű laza sáv alakul ki, ami rendszerint nagyobb áteresztőképességgel rendelkezik, mint a töltés belső része és a gyökérszövevényes felületi réteg. A vízoldali belépő felületen ennek a vízrekesztő gyökeres felületnek és morzsalékos kéregsávnak nincs gyakorlati jelentősége. Erősen befolyásolja azonban ez a kéregszerkezet a keresztszivárgások elméleti vonalát a mentett oldalon. A töltésen átszivárgóit víz a mentett oldali laza kéregsávban összegyűlhet, de a vízrekesztő gyökeres felület alól rendszerint csak úgy tud kifolyást találni, ha visszaduzzad és nyomása már elegendő ahhoz, hogy a vízrekesztő felületen keresztül valahol a felszínre lépjen. A mentett oldali rézsűn tehát jelentkezhetnek olyan szivárgások is, amelyeknek a méreteit nem a keresztszivárgások kilépő magassága határozza meg. A másik, igen sok esetben el nem hanyagolható tényezője a töltésszivárgásoknak a mentett oldali felszivárgás. Ha a töltés alatt vízvezető réteg van és a fedőréteg is áteresztő, a víz a fedőrétegen keresztül a töltés mentett oldali rézsűjét alulról-felfelé is telítheti, tehát szivárgások jelentkezhetnek a rézsűn a keresztszivárgásoktól függetlenül is. Mivel az árvíz alatt a víz a vízvezető altalajon és a sokszor csak pár méter vastag fedőrétegen át sokkal gyorsabban tud a felszínre utat találni, mint az esetleg több tízméter széles tömörített anyagú töltésen keresztül, a felszivárgások már az árvíz elején jelentkezhetnek és ha a szerkezetes kéregsáv a töltésben erősen ki van fejlődve, a víz ebben magasan felduzzadhat és az árvízi jelenségek veszélyes keresztszivárgásokat mutathatnak annak ellenére, hogy a töltésen a keresztszivárgás esetleg még csak a kezdeti telítődés szakaszában van. A felszivárgások miatt azoknak a vízfolyásoknak a védvonalain — elsősorban a heves víz járású vízfolyások védvonalain — amelyeknek a töltései erősen vízvezető altalajra épültek, a töltés állékonyságának vizsgálatánál, az árhullámok tartóssága, a telítődés folyamata és az altalaj szivárgások nyomásvonala alapján, már az árhullámok időtényezőivel is számolni kell. A szerkezetes kéregsávon és a felszivárgáson kívül erősen torzíthatja a keresztszivárgások számítással meghatározható szabályos vonalát a töltések belsejének a mindig nagyobb tömörsége is (9. ábra). A magyarországi töltések nagy része gyengén, vagy közepesen kötött talajokból épült, az ilyen talajok pedig mindig könnyen összenyomhatok. Ezért a töltések nagyobb terhelés alatt álló középső része mindig tömörebb, mint a rézsűk alatti rész. Fokozza még ezt a tömörséget a töltés koronáján lezajló közlekedés hatása is. Mivel a tömörséggel csökken az áteresztőképesség, az ilyen anyagokból épült töltések belseje a szivárgások szempontjából bizonyos mértékig mindig vízrekesztő magfalként működik. A kereszt47
