Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
I. Földtani és talajmechanikai vizsgálatok a vízépítésben - B) Talajosztályozó és minősítő rendszerek
d) Genetikai osztályozások A laza üledékes kőzetek — különböző talajrétegek — minőségi jellegét elsősorban a kőzet genetikai adottságai: anyagának származása, a leülepedés környezete és körülményei, végül az utólagos környezeti hatások határozzák meg. Ezért az üledékes kőzetek műszaki minőségét igen sok esetben megbízható határok között meg lehet becsülni a kőzet genetikai adottságainak a számbavételével is. Az árvízvédelem földtani jellegű talajvizsgálatainak a keretében a különböző laza üledékes kőzetek közül elsősorban a folyóvízi üledékek, aláren- deltebb jelentőséggel az állóvízi, a mocsári üledékek, elenyésző mennyiségben a szélfújta lösz és a futóhomok, keskeny hegy- és dombvidéki völgyekben pedig a lejtőtörmelék minőségét kell műszakilag értékelni. A vízfolyások völgyeinek az üledéksorai, az ún. völgyi üledéksorok mindig a vízfolyás görgetett és lebegtetett hordalékából alakulnak ki. A leülepedés helye és körülményei szerint három csoportba sorolhatók. 1. Mederüledékek: a vízfolyás görgetett hordalékából leülepedett, vizet vezető rétegek. Minőségük a hordalékgyűjtő területtől távolodva változik: a) A felsőszakasz jellegű domb- és hegyvidéki völgyekben esetleg még teljesen el nem mállott lejtőtörmelékkel is keveredett, erősen járatos településű görgeteges iszap és agyag (VI/I, VIII/I talajosztály). b) Középszakasz jellegű völgyekben a vándorló meanderek és zátonyok miatt rendszerint ferdén, vagy keresztben rétegzett, esetleg járatos településű kavicsos-homok és durva homok (II és III talajosztály). c) A vízfolyások hordalékgyűjtő területtől távoli szakaszain homogén, vízszintesen rétegzett, vagy esetleg már iszaplencsés településű homok és finom-homok (III IV, IVa talajosztály). 2. Mederszegély üledékek: a meder partszegélyein és zátonyain árvízkor leülepedett, rendszerint hullámosán vagy ferdén rétegzett, csillámos, vagy gyengén iszapos finom-homok, homokliszt, a folyásra hajlamos ún. átmeneti rétegek (IVb, IV/VI talajosztály). 3. Artéri üledékek: a vízfolyások lebegtetett hordalékából az ártereken leülepedett, vagy kicsapódott, már kötött anyagú fedőrétegek. a) A vízzel csak rövid ideig borított ártereken rendszerint finom homokkal rétegzett, vagy finom homokkal kisebb-nagyobb mértékben keveredett, esetleg lencsés településű, rendszerint gyengén áteresztő, kilúgozódásra hajlamos, többé-kevésbé egységes minőségű ártéri iszap és agyag (VI, VIjlV, VI—IV osztály, A és D csoport). b) Az ártér hosszabb ideig vízzel borított mélyebb foltjain, vagy az elhagyott medrek rendszerint íves vonulatában kialakult, már szerves alkatrészeket is tartalmazó, tömött, szívós és erősen duzzadó-zsugorodó jellegű, mindig sötét színű ártéri iszap és agyag (VII, Vilii osztály, A és В csoport). c) Egyes ártereken kisebb-nagyobb vastagságban az ártéri üledékekre, vagy az üledékek közé települt szélfújta lösz, lösziszap és a keskeny sávokban elhelyezkedő futóhomok (IV/VI, V—VI osztály, A és D csoport). d) Az árterek széleinek mélyebb részein a módosult ártéri iszap és agyagrétegek: a szikesek, a kiválásos, kőpadkás, stb. rétegek (VI/1X, IX és V, VI osztály, C csoport). A völgyi üledéksorok vizet vezető rétegeinek hidraulikai jellemzőit a réteg genetikai adottságainak a számbavétele és a feltárások talajmintáinak a szemnagysága és szemeloszlása alapján már becsléssel is meg lehet állapítani (4. táblázat). 3* 35