Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 8. Védvonalak keresztszelvényeinek vizsgálata
Azokban a szelvényekben, amelyekben a 7.51 fejezet 4. pontja szerint talpszivárgás várható, a töltés és a töltésrézsű alatt kialakuló felhajtó erő nagyságát és ezzel a szerkezetes kéregsáv telítődésének a magasságát is, az határozza meg, hogy a víz a szerkezetes talprétegből a mentett oldalon milyen felületi ellenállás legyőzésével tud a felszínre lépni. Megbízható adatok a felületi ellenállások és a visszaduzzasztások mértékére még nem állanak rendelkezésre. Egy-két árvízi megfigyelés és figyelőkút adata alapján úgy becsülhető, hogy a természetes benőttségű rézsűi ábak esetében a víz kilépő magassága függetlenül az árvíz magasságától, általában 0,4—0,5 m körül mozog. A töltésláb betömörödése, letiprása, leterhelése stb. hatására azonban ez a kilépő magasság felemelkedhet az árvízmagasság 0,5—0,6-szorosára, sőt esetleg a 0,8-szorosára is. Ha már ismert a visszaduzzasztott víz kilépő magassága (hT), a rézsűállékonysági vizsgálatokhoz a talpszivárgás nyomásveszteségi vonalának a mértékadó ordinátái a következő módon számíthatók (92. ábra): 8.53 Talpszivárgások и B --- 7 h a — hr В — Ьтдт hg H-к в hu = BT b В + BT hb — 0,6 h/c -j- 0,4 ha A szerkezetes talprétegen átszivárgó víz várható mennyisége, ha ismertek a réteg vastagsága és szivárgási tényezője: qT drkr B + BT 217 92. ábra
