Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)

II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 8. Védvonalak keresztszelvényeinek vizsgálata

Az n = 1 biztonsághoz tartozó árvíz magassága (árvízmagasság, amelynél a medence feltöltését meg kell kezdeni):

Hn > l = 3,8 — 0,42 = 3,38 m A medence szükséges szélessége:

,98

l 1,98

, = 112 —1=3

l 1,98 — 0,42 )

30 m

A medencébe beszivárgó víz mennyisége:

30

112

= 0,263

a = 0,77

1280

qm = (3,8 — 0,42) ■ (1 — 0,77) = 4,60 m3/nap • m

qp = kb. 22,4 —4,6 = 17,8 m3/nap • m 112

h’L =----[3,8 • 0,77 + 0,42 (1 — 0,77)] = 1,56 m

2

16

2,5

n.4K = ■

ПА(К + A) :

1,56

2,5 + 0,60 1,56

0,85 = 1,36

■0,50 = 1,0

8.45 Szád- és résfalak

Az altalaj állékonysági biztonságát szád- vagy résfalakkal csak akkor lehet hatékonyan megnövelni, ha a fal a vizet vezető réteget vagy teljes egészében lezárja, vagy nagy részében harántolja (84. ábra).

~T7~

________

\

murin in ni

Ilii

ti 11111111 и и 1111111

v/;'

\h2. Ц—‘i

ff| Aj . ■

)?? 9 99 /99///99//У////////

1

[ B' J

3

У- -4

84. ábra

A,

Az altalaj szivárgások vizsgálatánál a szád- és a résfalak gyakorlatilag vízzárónak tekinthetők, ha a szivárgási ellenállásuk — a fal vastagságának és áteresztőképességének az aránya — legalább ötszöröse a töltés talpszélessége és a vízvezető réteg szivárgási tényezője hányadosának:

ks k0

199