Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)

II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 8. Védvonalak keresztszelvényeinek vizsgálata

g) Az állékonyság biztonsági mutatóit mindig az altalaj vonatkozó teherbíró képessége, tehát a 7.4 fejezet szerint megállapított törési határ- grádiensek és a ténylegesen fellépő terhelések, tehát az előző pontok szerint kiszámított szivárgási grádiensek alapján lehet meghatározni.

A fedőrétegsor állékonysága:

it _ dr .

nAF — . ~ h

í mux k(j

A vizet vezető réteg állékonysága:

_ h

nAV — —----------■Mnax

A fedőrétegsor fellazulása, vagy felszakadása esetében a vizet vezető réteg állékonysága az áramvonal sűrűsödések lehetősége miatt:

, I,

Uav ~ 3, '

h) Az altalajban szivárgó víz összes mennyisége:

Po = —0 H = ha (m3/nap; m3/s)

Во B„,

Az átszivárgó vizek mennyiségének az értékelése a védvonalakon lit/s/ km értékekkel történik. Ha a számítások m3/nap-ban történtek, az átszámítás :

q l/s-km=ll,6 q m3/nap-m

A fakadóvizes sáv átlagos elméleti szélessége, az a szélesség, ahol az átszivárgó víz mennyiségének kb. 95%-a a felszínre lép:

Lf= 3 Bm (m)

A biztonsági sáv szélessége, a töltéslábtól számított az a távolság, amelyben a biztonságnövekedés értéke már eléri a kb. +25%-ot:

L-т = 0,3 Bm (m)

A biztonsági sávon belül felszínre lépő víz mennyisége, a közvetlen átszivárgó víz:

qT = 0,26 q0

8.34 Példa az altalajszivárgások számítására

1. A keresztszelvény geometriai adatai és a 70. ábra a 7.31 pont előírásai szerint:

Magassági adatok:

A mértékadó árvízszint 100,00 m. Orsz.

A mentett oldali töltésláb terepszintje 96,2 m. Orsz.

186