Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)

II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 8. Védvonalak keresztszelvényeinek vizsgálata

A műtárgytól L távolságban lezárt vízvezető réteg esetében a szivárgási mérőhossz redukciója hasonló módon történik (76 b ábra).

ö = —— a — e~d

B,

B{ = Bt 1 + B{ = B, 1 (32)

1 — a- th о

A redukált szivárgási mérőhossz alapján a szivárgások paraméterei már az ismert módszerekkel számíthatók. A lezárás szelvényében azonban most a következő értékű felhajtó erő fog kialakulni:

2 a

h-ь = h0 -—■—-- (33)

1 + aA szivárgások mértékadó grádiensei

A szivárgások nyomásveszteségi vonalainak az alapján bárhol kiszámíthatók a szivárgások grádiensei is.

A vízvezető rétegben történő szivárgások max szivárgási grádiense fedőréteggel letakart vízvezető rétegben, közvetlenül a fedőréteg, fedőréteg nélküli, egyrétegű altalajban pedig a töltés alapsíkja alatt alakul ki:

ímax= 1,36 —- (34)

A>

A max szivárgási sebesség és egyrétegű, homogén altalajon a víz max kilépési sebessége is a töltés mentett oldali lábvonalában:

^max -мпах^О

(35)

Többrétegű altalajon a fedőrétegsorban kialakuló max szivárgási grádiens — a max kilépési grádiens — a töltés mentett oldali lábvonalában jelentkezik. Itt értéke:

, _ h0

nnax

dp

(36)

A kilépési grádiens a töltéstől bármely L távolságban

hL

lL~ 7

dp, i

(37)

Ha a fedőréteg többrétegű és a kilépő grádienseket rétegenként kell megállapítani, az arányosítás az egyes rétegek szivárgási ellenállása (E) és vastagsága (d) alapján történhet:

V — ., ' h0

2 tF

(38)

hox

lx

dx

(39)

175