Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 7. Védvonalak vizsgálatának végrehajtása
Kavics, kavicsos-homok, durva homok: iOF=0,9 Finom homok, homokliszt: гол = 0,6 Kötött anyagok: i0K = 0,85 A rétegsor jellege A szelvények törési határgrádienseit tehát a szelvényekben még megengedhető szivárgási gradienseket, a szelvény rétegsorának a jellege határozza meg. (64. és a 70. ábra). A hidraulikai talajtörések más formában jelentkeznek az „egyrétegű” talajokban és más formában valamilyen vizet vezető rétegen fekvő, kisebb áteresztőképességgel rendelkező, „kétrétegű” altalajban és ismét másként a vízvezető rétegből, átmeneti rétegből és kötött fedőrétegből álló, „három-rétegű” altalajban. A gyakorlatban előfordulnak „többrétegű” altalajok is. Ezek azonban rendszerint csak különleges körülmények között, mederszegélyeken, vagy két különböző jellegű rétegsor találkozási vonalán alakulnak ki. Ezért az ilyen többrétegű altalajokkal rendelkező szelvények rendszerint olyan „egyedi” szelvényeknek tekinthetők, amelyekben a hidraulikus talajtörési folyamatokat számszerűen nem lehet értékelni. Törési határgrádiensek 1. Egyrétegű altalajban a talaj törés hátráló erózióval (szuffó- zióval) következhet be (64 1 ábra). A belső eróziót elősegítheti a réteg esetleges szabálytalan települési rendszere miatt, a vízveze- tőbb járatokban várható áram vonalsűrűsödés. Ennek figyelembevételével a szelvény törési határgrá- diense. 7 7 = * 1 + 8a ’ Hidraulikus talajtörések 0 „ Egyrétegű'altalaj 2) „ Kétrétegű’altalaj a) kötött fedőréteg 64. ábra 10* 147
