Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)

II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 6. Védvonalak vizsgálati rendszere

A csak időszakos elborítás miatt az árvízvédelmi töltéseket és a töltés melletti területsávokat mindig érhetik olyan elkerülhetetlen, „esetleges” károsodások (kiszáradás-zsugorodás, repedéshálózat, féregjárat-gyökér- nyom, stb.), amelyek a védvonal egyes szelvényeit legyengíthetik és árvízkor védekezést tesznek szükségessé. Az árvízvédekezésnek a lehetőségét tehát biztosítani kell minden védvonalon még akkor is, ha a védvonal védké- pessége a követelményeknek már mindenben megfelel. Az árvízvédekezés igénye azonban megfelelő szervezet, készenléti anyag és felszerelés állandó fenntartását teszi szükségessé. Ennek a készenléti szervezetnek a gazdaságos kihasználása miatt tehát az árvízvédekezés lehetőségeit — természetesen a védképességre vonatkozó előírások teljes betartása mellett — a védvonalak állékonysági viszonyainak a felemelt értékű tényezőkkel történő értékelésénél indokoltnak látszik figyelembe venni.

Egy-egy védvonalszakasz védhetőségét a következők befolyásolhatják:

— a védvonal állékonyságát veszélyeztethető árvíz alatti folyamatok jellege, kifejlődési sebessége, összefüggése az árhullám magasságával és tartósságával;

— az előrejelzés lehetősége és megbízhatósága;

— a védekezésre szoruló szakasz várható hossza;

— a folyamat árvíz alatti felismerhetősége és az ellene való védekezés megbízhatósága;

— a védekezés végrehajtásának a lehetőségei: a védvonal és a szakasz megközelíthetősége, a rendelkezésre álló építőanyagok és felszerelések, munkaerő felvonultatás stb.;

— a védekezés időigényei;

— a védekezés költségei;

— a védekezéshez szükséges szakértelem biztosítása;

— a védekezési munka esetleges károkozásainak helyreállítási lehetőségei.

A védhetőség fenti szempontok alapján történő becslése az értékelések biztonsági alaptényezőjének a felvételénél és a statisztikai jellegű vizsgálatoknál, a védvonalon még elfogadható legkisebb biztonsági tényező gyakorisági %-nak a megállapításánál használható fel.

Az eddig végzett védvonal vizsgálatok tapasztalatai alapján úgy mutatkozik, hogy az állékonysági értékelésekhez a 6.21 pont szerint, a védvonal „feltártsága” alapján felvett biztonsági alaptényezők értékeit a védhe- tőséggel fordított arányban 0—20%-kal növelni ajánlatos.

A statisztikai jellegű vizsgálatoknál a 0 és végtelen határérték miatt, az árvízvédelem vizsgálatainál is mindig felmerül az a kérdés, hogy milyen előfordulási valószínűségű érték az, ami egy-egy védvonal állékonysági biztonságára, mint legkisebb statisztikai érték még elfogadható? Az eddigi vizsgálatok tapasztalatai alapján úgy ítélhető meg, hogy erre a legkisebb értékre egy-egy jól védhető védvonalon a feltártság alapján felvett biztonsági alapérték kb. 90%-os, egy-egy nehezen védhető védvonalon pedig a 98%-os gyakoriságú értéke még elfogadható.

117