Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)
4. Pontyos tógazdaságok
dig abszorpció nincs. A téli idényben a kevés napfény és a hideg miatt a vízinövények oxigéntermelése olyan kicsiny, hogy az gyakorlatilag nem jöhet számításba. Mivel a teleltetőkben az elhasznált oxigén természetes úton nem pótlódik, mesterséges utánpótlásról kell gondoskodni, mert enélkül a halak az oxigénhiány következtében megfulladnak. Az oxigén pótlása elvileg kétféle módon történhet: oxigénnek, illetve levegőnek a teleltetőbe való bevezetésével vagy_oxi- génnel telített táplálóvíz teleltetőn való átfolyatásával. Hazai gyakorlatban általában a vízátfolyás biztosításával látják el a tel ehetőket a szükséges oxigénnel, olyan módon, hogy az oxigénben szegény vizet a teleltetőkből elvezetik és helyébe oxigénben gazdag vizet juttatnak. Ha a víz elég hideg, a halak a fenéken tartózkodnak és az oxigént is ebből a rétegből fogyasztják el, tehát ezt az alsó vízréteget kell a teleltetőkből elvezetni, amelynek helyébe a felsőbb oxigéndús vízréteg kerül. Kérdés azonban, hogy a teleltetőkbe hol kell bevezetni a vizet. A víz- utánpótlódásnál a legfőbb szempont az, hogy a víz oxigéntelítettsége minél nagyobb legyen. Ez az oxigéntelítettség úgy érhető el, hogy felülről, porlasztó lapra történő bukással vezetjük a vizet, akkor az nagy felületen érintkezhet a levegővel és abból sok oxigént vehet fel. Ha alulról (nyomás alatt) történik a vízbevezetés, az oxigéndúsítást csak nehezebben lehet elérni. Az alsó vízbevezetésnél a halak erősebb vízáramlásban vannak, ami a nyugalmukat zavarja, a felső bevezetésnél ez az áramlás kisebb, mert nagyobb felületen áramlik a víz lefelé. A felső bevezetés mellett szól az a tény is, hogy a víztáplálás egyszerű rátekintéssel, tehát könnyen ellenőrizhető. Végeredményben tehát ki lehet mondani, hogy a telel- tetők táplálóvizét felülről, bukással kell bevezetni, az alsó bevezetés csak abban az esetben engedhető meg, ha a rendelkezésre álló magasságkülönbség a felülről való táplálást nem teszi lehetővé, vagy a tápvízbe injektorral történik a levegő bevezetése. A teleltetőkben az oxigénfogyasztás állandó és mivel nagyobb oxigénfelhalmozódás nem fordulhat elő, a tápláló vizet is állandóan kell vezetni, kérdés, hogy mennyi legyen ez a víz- mennyiség. Nálunk az ez idő szerint általánosan elfogadott norma szerint 10 q halra 1 1/s állandóan átfolyó vizet kell számítani. Addig, amíg a víz csaknem korlátlan mennyiségben állt rendelkezésre, nem is került sor arra, hogy közelebbről megvizsgáljuk, vajon nem sok-e ez a víz? A múltban nem is voltak olyan kísérleti adatok, amelyek ezt a vizsgálatot lehetővé tették 96
