Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)

4. Pontyos tógazdaságok

az egyes talajrétegek minősége megállapítható legyen. Körtöl- téses tavaknál 200—400 m-nél sűrűbben csak kedvezőtlen talajadottságok (pl. folyós homok, tőzeg stb.) kell feltárást telepíteni és a feltárás mélysége 3—5 m legyen, 2—4 m gátmagasság esetében. Völgyzárógátas tavaknál először a völgy mélypontján és a bekötések helyén helyezhető el egy-egy fúrás. A talált talajrétegektől függően tűzhetők ki a további feltárási helyek. A feltárások a vízmélység másfélszeresével azonos mélységig, illetve ha a vízzáró alapkőzet magasabban fekszik, a vízzáró alapkőzetig történjenek.

Az anyagnyerőhely feltárása általában hálózatos fúrással történik. Nem túlságosan változékony rétegződés esetén 50—50 m-es hálózat alkalmazható.

Műtárgyak alapozási viszonyainak tisztázására, az 0 80-as csőzsilip jellegű műtárgyakhoz az általános feltárás adatai általában elegendőek. Nagyobb műtárgyak helyén külön feltárást kell végezni, A feltárást vagy vízzáró fekűig vagy a műtárgy szélessségének másfélszeresével az alapozási sík alá kell vinni.

A feltárás módja: a területen levő bevágások vizsgálata, feltáró aknák készítése, talajfeltáró fúrások végzése.

A vett talajminták talajminősítéshez szükséges jellemzőit általában laboratóriumban kell meghatározni. A minősített talaj fizikai jellemzőit táblázatokból is ki lehet venni. Kisebb jelentőségű műveknél szemrevételezéssel is megtörténhet a minősítés.

A tófenéken át történő elszivárgással nem kell számolni, ha legalább 1,0 m vastag fedőréteg 15% feletti plasztikus indexszel és 30% folyási határral rendelkezik.

4.54. Vízminőségi vizsgálatok

A halastavakat tápláló víz ne tartalmazzon a halak életére káros szennyeződést és mérgező anyagot.

Különös gondot kell fordítani a teleltetőket és az ivadéknevelő tavakat tápláló víz minőségére.

A vízminőségi vizsgálat feltétlenül terjedjen ki a pH-érték, az oxigéntartalom, összsótartalom, a fenolszármazékok, ammóniatartalom, szabad C02, valamint az olaj- és kátrányszennyezés kimutatására.

A halastavak táplálására legmegfelelőbb a semleges vagy enyhén lúgos víz, amelynek pH-értéke 6,5 felett van. Az olyan víz, amelynek pH-értéke 6,5 alatt vagy 8,5 felett van, halastó táplálására alkalmatlan. A savanyú vizek kevésbé jók.

68