Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)
4. Pontyos tógazdaságok
haltáplálék állatok mennyisége, mint fehérjebázis, határozza meg a gazdaságosan felhasználható takarmány mennyiségét. Kombinált népesítésnél a tó halállományának növényevő halakkal történt kiegészítésével, a tó fehérje készlete már nem egyedüli meghatározója az elérhető hozamnak, mivel e halfajok élelmük nagyobbik részét a ponty által nem hasznosított vízinövények alkotják. Ezen felül a növényevő halak a ponty takarmányozását is gazdaságosabbá teszik azzal, hogy az ürülékhasznosítás mellett a ponty számára jobb életteret teremtenek. A kombinált népesítés ezen keresztül növeli a tó természetes hozamát, több takarmány felhasználását teszi lehetővé, tehát komplex módon elősegíti a tó haltermelésének emelését. A természetes és mesterséges takarmány kedvező arányát 40, ill. 60%-ban határozhatjuk meg a szaporulat százalékában kifejezve. A takarmányozás jól mérhető mutatószáma az 1 kg halszaporulatára (a hozam 1 kg-jára) jutó takarmánymennyiség (relatív takarmány együttható). Értéke akkor megfelelő, ha egyszerű népesítés esetén 2,0—2,2 kg, kombinált népesítésnél pedig ha nem haladja meg az 1,8 kg-ot. A feletetésre kerülő takarmánymennyiség időbeli elosztását össze kell hangolni a tó természetes táplálékkészletének alakulásával a tenyészidő alatt, a tóban levő halak takarmányfelvevő képességének változásaival. A feletetésre kerülő takarmány minőségét, összetételét a fentiek mellett a tóban levő halak korosztályával összehangoltan kell megállapítani. Tájékoztatásképpen közöljük az étkezési halat termelő tavak takarmányozására egész évben feletetésre tervezett takarmánymennyiség javasolható megoszlását havonkénti részletezésben : Hónap A teljes mennyiség %-a Március 4 Április 8 Május 12 Június 16 Július 20 Augusztus 28 Szeptember 10 Október 2 54
