Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)

4. Pontyos tógazdaságok

A mesterséges szaporítási módszer alkalmazása még nem általános, de fokozatosan terjed.

A természetes szaporítás módszerénél legtöbbször az íva- tásra kijelölt tó kezelése (időleges szárazon tartás, ún. szűziesí- tés, a talaj művelése, bevetése, trágyázása, esetleg az anyák előkészítése) jelentette a felkészülést, vagy a szaporítás megalapozását.

Mesterséges úton jelenleg a ponty, az amur, a fehér és pety- tyes busa, valamint a csuka szaporítható. A fontosabb mellékhalak közül a süllőt és a harcsát félmesterséges úton szaporítják. Az ikra érlelése és keltetése mesterséges módszerrel már megoldott. A compó csak természetes módszerrel szaporítható.

4.2. A HALTENYÉSZTÉSI TECHNOLÓGIA

A haltermelés folyamatát részekre kell bontani és külön kezelve kell végrehajtani. Ezek a részek a következők: étkezési haltermelés, tenyészanyag-előállítás (hároméves üzem esetén kétnyaras tenyész- és egynyaras ivadéknevelés, kétéves üzemnél csak egynyaras ivadékelőállítás), előnevelés, keltetés (abban az esetben, ha mesterséges szaporítási módszerrel dolgozik az üzem).

A haltermelés technológiai folyamata az alábbi részletekből tevődik össze:

— a termelési cél meghatározása,

— a tavak előkészítése (kihelyezés előtt),

— a tavak feltöltése,

— a tavak népesítése, kihelyezések,

— a halak takarmányozása,

— a tavak trágyázása,

— próbahalászat, a termelés értékelése,

— a tavak lecsapolása, lehalászása,

— tárolás, értékesítés, folyamatos halellátás.

4.21. A termelési cél meghatározása

A halastavak rendeltetésére vonatkozó kijelölés csak abban az esetben végezhető el, ha a tavakat ismerjük, ismeretünk alapján minősítettük, ha meghatároztuk a két- és hároméves üzem szerint termelő területek arányát és a szaporítás módszerét.

4

49