Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)
3. A természetes vizek halászata
emelkedett. Az 1965. évi nagy halpusztulás miatt a fogás meny- nyiségét 1300 tonnában állapították meg. Ennek megfelelően az 1973. évi fogás 1153 tonna volt. Ebből ún. jó vagy nemes hal (ponty, süllő, csuka, angolna, fehér és pettyes busa) 192 tonna, az ún. fehér hal (keszeg, garda) 961 tonna volt. Az arány 20, ill. 80%. A Balaton halállományának fenntartása, szabályozása, ösz- szetételének javítása csak a természetes szaporodásból származó állománnyal nem lehetséges. Rendszeresen elvégzett telepítésekkel kell az állomány összetételét szabályozni, pótlását megoldani. 1972-ben összesen 180 tonna tenyészhalat helyeztek a Balatonba, melyből 117 tonna ponty, 65 tonna pedig ragadozó, növényevő halak és angolna volt. A Balaton haltermelő képessége, a meglevő halállomány összetétele, az egyes halfajok kifogható mennyisége és minősége felett, az utóbbi években vita alakult ki, melyet a tóba újabban telepített, nem őshonos halfaj, az angolna betelepítése, valamint az utóbbi években Magyarországon meghonosított és mesterséges szaporítási módszerek kidolgozása révén rendszeres tenyész- anyag előállítást is biztosító növényevő halak betelepítésének lehetősége váltott ki. Ehhez járult még a tó vizének fokozatos eutrofizációja következtében előálló hínárosodás is, ami a biológiai növényirtás módszerének megvalósítását vetette fel. 3.5. MŰSZAKI BEAVATKOZÁSOK AZ INTENZÍVEBB HALÁSZATI HASZNOSÍTÁS ÉRDEKÉBEN Az előzőekben ismertetett természetes víztípusok közül a folyóvizek területén igen kevés kifizetődő műszaki jellegű lehetőség adódik a halászat feltételeinek javítása érdekében. Az állóvíz típusok közül azonban több alkalmas arra, hogy belőlük halastó jellegű termelésre alkalmas víz váljék, a haltermelés alapvető műszaki feltételeinek megteremtése révén. Ezek a mentett oldali holtágak és a víztározók. 3.51. Beavatkozások a mentett oldali holtágaknál A mentett oldali holtágaknál halastó jellegű termelésre való alkalmasság a következők megvalósításával teremthető meg: a vízellátás biztonsága, a vízpótlás és a teljes lecsapolás lehetősége, ezzel együtt a tó teljes lehalászhatósága, amellyel együtt 31
