Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)
3. A természetes vizek halászata
den részének megfelelően végrehajtott átszűrésére, valamint a vízben található egyes halfajok kifogására. A vizek értékelésekor számszerűen meg kell határozni a fogás területegységre eső mennyiségét, a kifogott halmennyiség megoszlását (első-, másod-, harmadrendű haszonhalak, ill. káros halak mennyiségére), a halállomány legnagyobb számban előforduló békés és ragadozó halak hároméves példányainak méreteit, a haltáplálék szervezetek mennyiségét. A számszerű adatok mellett értékelni, minősíteni kell a kérdéses vizet: ívóhely, oxigén viszonyok, szennyezettség, benőttség (növényzet), halászhatóság, közlekedési, szállítási, megközelítési lehetőségek alapján is. Tájékoztatásként közöljük víztípusonként a területegységre eső, várható halhozamok határértékeit: Nagy tó 12— 80 Kis tó 10— 120 Kavicsbánya tó 4— 60 Ártéri holtág 20— 200 Mentett oldali holtág 20—1600 Víztározó 40—2000 (megjelölt értékek tervszerű kihelyezés mellett értendők) Folyóvizek halhozam, kg/ha Folyam 2— 80 Kis folyó 2—200 Patak 4—100 Csatorna 20—400 A éves kifogott halhozamból a vízben levő egész állomány súlyára 3—5-,ős szorzóval lehet következtetni. Ez azt jelenti, hogy minden kifogott 1 kg halra még 3—5 kg, a vízben maradt halállomány számítható. A kifogott halmennyiség fajonkénti százalékos megoszlása a vízterület gazdasági értékeit is meghatározza. A különböző halfajok gazdasági értéke más és más. Néhány természetes tavunk és folyónk fogási eredményeinek feldolgozása után az 1970 előtti időszakra vonatkoztatva, az alábbi átlagos százalékarányok alakulnak ki az összes fogásból: 24 Állóvizek
