Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)

5. Pisztrángtenyésztés

zik. A takarmányt vágóhídi hulladékból (vér, belsőség), hallisztből és gabonamagvak őrleményéből állítják össze. A természetes táplálék jelentősége és mértéke ezekben az üzemekben nem számottevő.

Az anyák tartása külön tavakban, nemenként szétválogatva történik. A tavak mélysége 1,5—2,0 m, területük pedig 200— 500 m2 között van. Az ikranyerés, a termelékenység, az ikra élet- képessége kedvezőbb, ha a pisztráng anyák takarmányozása természetes takarmányokkal folyik.

A mesterséges szaporítás feltétlenül keltetőház építését igényli. A keltetőház vízellátását tiszta — esetleg kavicsszűrőn megszűrt — vízzel kell megoldani. A keltetőházban a keltetés módszere szerint a használt keltetőedények különbözők lehet„Washingtoni" (cirkulációs) medencék áramlást kedvelő (Rheophil) halak

előnevelésére

nek. A pisztráng extenzív és intenzív tartásánál az ikraérlelés, a zsenge ivadék tartása a levegővételig lényeges eltérést nem mutat, ezért a feladatokkal részletesebben az intenzív tenyésztés fejezetében foglalkozunk.

183