Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)
4. Pontyos tógazdaságok
tornák egyéb szempontok alapján kialakított méretei a hajózást lehetővé teszik. A vízi közlekedés útvonala lehet a tápláló- vagy lecsapolócsatorna, nagyobb tógazdaságoknál mindkettő. Általában a tápláló csatornán való közlekedés szokásos, mert így a teljes termelési időszak alatt hajózsilip nélkül juthatnak a bárkák a tóba. A lecsapolócsatornán való bárkázásnál általában csak kamarazsilippel lehet a feltöltött tóba jutni. Az átzsilipelés nagyobb időszükséglete és a nagy beruházási költség miatt a termény- és trágyaszállítás inkább átrakodással történik. A lecsapolócsatorna teljes értékű szállítási útvonal lehalászáskor, a lehalászott hal szállításakor a teleltetőkbe vagy egyéb rendeltetési helyre. A mindkét csatornán való bárkázás nagy tógazdaságoknál indokolt, ahol a nagy beruházási költségű hajózsilipek a szállított árumennyiség nagysága miatt megépíthetők. A víziútnál alkalmazható ívsugár min. 15,0 m; 2,50 m széles, vízszint alatt 60 cm mély, a vízszint felett 50 cm magas űrszelvény biztosítandó. A járműveket általában farmotorral mozgatják. A földmeder rézsűjének megállapításakor a hullámverés hatására figyelemmel kell lenni. 4.14.2. Belső közlekedési (burkolt) utak Közúti szállításra szolgáló utakra az általános útépítési elvek érvényesek. Az út keresztmetszet kialakítása során, ahol az utat halastó, illetve csatorna töltésén kell vezetni, különös figyelemmel kell lenni a felfagyás veszélyére. E szakaszokon a felfagyás ellen vagy a töltés megemelésével, vagy homokos kavicsréteg közbeiktatásával kell védeni a burkolatot. A burkolat minimális szélessége 3,0 m, a padka min. 1,0— 1,0 m. A mengengedhető emelkedő max. értéke rövid szakaszon (rámpán) 7%. A felfagyások rendszeres javítása fokozott karbantartást igényel, mert a magas talajvíz miatt a felfagyás elleni teljes biztonság gazdaságosan nem érhető el. 149
