Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)
4. Pontyos tógazdaságok
Ezekkel a lecsapolási időkkel számolva kell megállapítani az egyes tavak lecsapoló zsilipéinek és lecsapoló csatornáinak a méreteit úgy, hogy azok összhangban legyenek az egész tógazdaság lecsapolási lehetőségeivel. A lehalászásnak folyamatosnak kell lennie úgy, hogy amint befejeződik az egyik tó lehalászása, el lehessen kezdeni mindjárt a soron következő tóét. A tavak lecsapolózsilipeit a fenti legrövidebb időre jó méretezni, mert előfordulhat, hogy valami ok miatt (betegség, sürgős halszállítás, elemi kár) a tavat gyorsan kell kiüríteni. A tavak leürítése gravitációsan vagy szivattyúzással történhet. A völgyzárógátas tógazdaságoknál a lecsapolás nem szokott nehézségeket okozni, mert a nagyobb esések következtében a víz elég gyorsan és károkozás nélkül elvezethető. Síkvidéki tógazdaságok vizét a lecsapoláskor vagy valamely vízfolyásba vagy pedig egy belvízlevezető csatornába kell vezetni. Ezek a befogadók más vizeket is vezetnek, tehát a tógazdaság lecsapolását úgy kell megtervezni, hogy a befogadó vízszállítása és a tógazdaság le- csapolása összhangban legyen. A lecsapolással kapcsolatban az alábbi vizsgálatokat kell elvégezni: — A lecsapolási idő alatt milyen vízmennyiségek milyen gyakorisággal várhatók, azoknak a befogadókban milyen vízszintmagasságok felelnek meg. Ezt a vizsgálatot, ha a befogadón vízállás és vízhozam mérési adatok nem állnak rendelkezésre, úgy a lehullott csapadékból, vízgyűjtő területből ugyanúgy kell elvégezni, amint azt a tógazdaságok vízellátásánál. — A hossz- és keresztszelvények alapján a befogadó vízszállítóképességét meg kell állapítani. A tógazdaságból levezetendő összes vízmennyiséget, és ez milyen átlagos vízsugárral lenne lecsapolható. — A tervezendő lecsapolócsatorna szükséges vízszállító-képességét. Termelési szempontból megengedhető, hogy a tavakban szeptember közepétől csak 70—80 cm-es átlagos vízmélység legyen. Amikor a vízmélység apasztásával nem lehet a lehalászási idő alatt levezetendő vízmennyiséget eléggé lecsökkenteni, a víz egy részének átmeneti visszatartásáról kell gondoskodni. A visz- szatartás ugyanúgy oldható meg mint a feltöltésnél, hogy egy tóból leengedik a vizet és ebbe engedik be a másik tó vizének egy részét és így tovább, vagy pedig — amikor még ennyi víz 113
