Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)

4. Pontyos tógazdaságok

Ezekkel a lecsapolási időkkel számolva kell megállapítani az egyes tavak lecsapoló zsilipéinek és lecsapoló csatornáinak a méreteit úgy, hogy azok összhangban legyenek az egész tógaz­daság lecsapolási lehetőségeivel. A lehalászásnak folyamatosnak kell lennie úgy, hogy amint befejeződik az egyik tó lehalászása, el lehessen kezdeni mindjárt a soron következő tóét. A tavak lecsapolózsilipeit a fenti legrövidebb időre jó mére­tezni, mert előfordulhat, hogy valami ok miatt (betegség, sürgős halszállítás, elemi kár) a tavat gyorsan kell kiüríteni. A tavak leürítése gravitációsan vagy szivattyúzással tör­ténhet. A völgyzárógátas tógazdaságoknál a lecsapolás nem szokott nehézségeket okozni, mert a nagyobb esések következtében a víz elég gyorsan és károkozás nélkül elvezethető. Síkvidéki tógazda­ságok vizét a lecsapoláskor vagy valamely vízfolyásba vagy pe­dig egy belvízlevezető csatornába kell vezetni. Ezek a befogadók más vizeket is vezetnek, tehát a tógazdaság lecsapolását úgy kell megtervezni, hogy a befogadó vízszállítása és a tógazdaság le- csapolása összhangban legyen. A lecsapolással kapcsolatban az alábbi vizsgálatokat kell el­végezni: — A lecsapolási idő alatt milyen vízmennyiségek milyen gyakorisággal várhatók, azoknak a befogadókban milyen víz­szintmagasságok felelnek meg. Ezt a vizsgálatot, ha a befogadón vízállás és vízhozam mérési adatok nem állnak rendelkezésre, úgy a lehullott csapadékból, vízgyűjtő területből ugyanúgy kell elvégezni, amint azt a tógazdaságok vízellátásánál. — A hossz- és keresztszelvények alapján a befogadó víz­szállítóképességét meg kell állapítani. A tógazdaságból levezetendő összes vízmennyiséget, és ez milyen átlagos vízsugárral lenne lecsapolható. — A tervezendő lecsapolócsatorna szükséges vízszállító-ké­pességét. Termelési szempontból megengedhető, hogy a tavakban szeptember közepétől csak 70—80 cm-es átlagos vízmélység le­gyen. Amikor a vízmélység apasztásával nem lehet a lehalászási idő alatt levezetendő vízmennyiséget eléggé lecsökkenteni, a víz egy részének átmeneti visszatartásáról kell gondoskodni. A visz- szatartás ugyanúgy oldható meg mint a feltöltésnél, hogy egy tóból leengedik a vizet és ebbe engedik be a másik tó vizének egy részét és így tovább, vagy pedig — amikor még ennyi víz 113

Next

/
Thumbnails
Contents