Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)

4. Pontyos tógazdaságok

lehalásszák és lecsapolják a legalsó tavat, amelynek vizét elengedik, utána a második tavat csapolják le és ennek a vizét az első üresen levő tóban fogják fel és így mennek tovább a felső tavakon át is. Ilyen módon a tavak számától függő nagy százalékú megtakarítás érhető el. Síkvidéki tógazdaságokban ez a művelet a következőképpen történik: egy tavat lecsapolnak, azután a következő tóból addig engednek át vizet, a már üresen levő tóba, amíg a két tó vízszíne kiegyenlítődik, azután a másik tóban még visszamaradt vizet lecsapolják. A harmadik tóból először az első, azután a második tóba engedik át a vizet szintkiegyenlítésig és azután halásszák le a tavat. A tavak számától és nagyságától függően lényeges megtakarítás érhető el itt is.

A megtakarítás által nyújtott előny mellett hátrányok is vannak, így mindenekelőtt számottevő az, hogy a tavak még rövid ideig sem maradnak szárazon, ezenkívül a síkvidéki tógazdaságoknál a vízkiegyenlítődések sok időt vesznek igénybe, ami miatt a lehalászás hosszú időre elhúzódik. Völgyzárógátas tógazdaságoknál mindig a legfelső tó marad szárazon, sík vidéken azonban a lehalászási és lecsapolási sorrend megváltoztatásával minden évben másik tavat lehet szárazon tartani. A vízvisszatartás lehetősége a völgyzárógátas tógazdaságoknál önmagától adódik, a síkvidéki tógazdaságoknál azonban a tervező kötelessége, hogy ezt a lehetőséget biztosítsa és ezt még abban az esetben is meg kell tenni, ha a tervezés idejében a vízzel való takarékosság még nem lenne parancsoló szükségesség.

A szivattyúzás számításba vétele, a visszatartás lehetőségeit igen nagy mértékben fokozza, mert elméletileg minden vízelengedés nélkül is megoldható a lecsapolás, ha a vizet a többi tóba emeljük át. Kizárólag a gazdaságosság dönti el, hogy a szivaty- tyúzást lehet-e alkalmazni és milyen mértékben.

Itt említjük meg, hogy erősen szivárgó tógazdaságoknál is szóba jöhet az elszivárgó vizek összegyűjtése és a tavakba való visszaemelése.

A teleltetők és tavak megfelelő elrendezése mellett a teleltetőkön átfolyó vizet sem kell a gazdaságokból elengedni, hanem az egyes tavak részbeni feltöltésére fel lehet használni. Amikor evvel a kérdéssel foglalkozunk, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a teleltetőkből ugyan az alsó vízréteget vezetjük el, de a vízkivétel a teleltetők vízszintjének magasságában történik és ennek megfelelően kell az egyes tavakba vezethető vízmennyiséget kiszámítani az esésveszteségek figyelembevételével. Legtöbbször természetesen a lecsapoló csatorna mellett is kell töltéseket építeni.

111