Folyami és tavi kotrások eszközei, technológiái (VMGT 113., VIZDOK, Budapest, 1979)
3. Körmendy Ákos: Folyami- és tavi kotrások technológiái - 3.2 A technológiák műszaki és gazdasági összehasonlítása
23-4 kisebb <50-300 r?) -ffP,ömn-Vj<m«~! - akadályozza a kidolgozott technológiák ée a géppark hiánya. 3.2.24 Dblözeti kotrások technológiájának kiválasztása Az öblczeti kotrásokra már utaltunk az 1.3 fejezetben . Általánosságban ide sorolható sáncén olyan kavicskitermelés, melyet bányaiéban uszókotróval —ágezneu. Az öblözeti megkülönböztetés eredetileg azt jelzi, hogy a bányató közvetlen vizi összeköttetésben van a vizimtíai. Az összekötő csatorna elsősorban szállítási útvonal, mely a kotrási technológia gazdaságosságát csak másodlagosan érinti. (A szállítási lehetőség a kavicsbánya helyének kijelölésénél gazdasági tényező. Jelen fejezetben csak adott területen végzett kitermelés kotrási technológiának gazdasági hatásait vizsgáljuk). A hányatóban és az öblözetben végzett kavicskitermelés közös jellemzője, hogy bányát kell nyitni. A területet ki kell vonni a mezőgazdasági művelésből. A kavicsréteget változó vastagságú meddő fedi,amelyet le kell termelni, deponálni vagy elszállítani, a kavics kitermelése után a gödörbe vi esz ahordani. A bánya felhagyása után gondoskodni kell a terület újbóli hasznosításáról. A munkaterületet a talajvíz, vagy a folyó vize elárasztja és ezért a kavics kitermelése csak uszókotróval lehetséges. A különbség mindössze az, hogy a bányatóban a vizszint állandó, az öblözetben pedig a folyó vízjárásától függően változó. A szokásos kavicskitermelő berendezések, a folyamatos kitermelésű uszókctrók legnagyobb kotrási mélysége általában IC1—2D m, a hazai kotróké 8-12 m. A meddő vastagsága több méter. A szokásos kotrókkal elérhető mélységig a nem hasznosítható anyag, azaz a veszteség elérheti a teljes kotrás 55-60-á- át. Azokon a területeken, ahol a kavics csak viz a—
