Folyami és tavi kotrások eszközei, technológiái (VMGT 113., VIZDOK, Budapest, 1979)
3. Körmendy Ákos: Folyami- és tavi kotrások technológiái - 3.1 Kotrási technológiák
185 3. FOLYAMI ÉS TAVI KOTRÁSOK TECHNOLÓGIÁI 3.1 Kotrási technológiák 3.1.1 A technológiai sorok meghatározói 3.1.11 A talaj minősége A viz alatti talajfejtés az anyag minősége szerint durván a következő három csoportba sorolható: homok, agyag és szikla, vagy általánosabban laza és szemcsés, kötött, valamint sziklás vagy kemény talajok kotrása. A szemcsés talajok nyirószilárdságát a súrlódás határozza meg, ennélfogva a nyiróerő a terhelő erőtől és a talaj természetes súrlódási szögétől függ: T = N tgV> A súrlódási szög a szemszerkezet és a tömörség függvénye, ezért a nyiróerő azonos talajban is változik. Száraz homokban végzett nyirókisérletek szerint tömör homokban lazulás, száraz homokban pedig tömörödés áll elő mindaddig, mig a homok eléri azt a tömörséget, melynél nyiró szilárdsága állandó. Ez a tömörség a leglazább és legtömörebb állapot között van. Viz a- latt a látszólagos kohézió megszűnik, a semleges feszültség a normálfeszültséget csökkenti. Viz áramoltatásával és a tömörebb rétegek fellazitásával a nyirószilárdság tovább csökkenthető. Folyósodrásra hajlamos talajok vizzel telítődve nyirószi- lárdságukat teljesen elveszítik. A megfolyósodást minden hirtelen beavatkozás kiválthatja. A homoktalajok bonthatók viz sugárral vagy mechanikusan. A hidraulikus és mechanikus bontás relativ energiafelhasználása azonos nagyságrendű.
