Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)

Magyar vízimérnökök

397. Popp Antal. Idegen származású kamarai mérnök volt, aki a XIX század fordulóján Torontál megyében a Maros környéken felvételezett. Innen való 1796-ból Németszentmiklós, 1801-bol Ne- metcsanád térképe, gazdag vízrajzzal.

3.98. Poroszkay Ignác. 1819-ben született Szilason (Tolna megye). Az Institutumban 1840. május 15-én szerzett oklevelet. Pest es Tolna megyékben volt megyei mérnök, előbb pedig allami főmérnök a bácskai kincstári uradalomban. 1846-ban tanulmányt dolgo zott ki a Ferenc-csatorna meghosszabbításáról: »A Ferenc-csatorna Pestig hosszabbításának hasznai« címen. 1848. júniusában kincstári úrbéri mérnök volt, akkor felvételét kérte a Tisza-szabalyozashoz. 1864-ben kidolgozta Torontál megye ármentesítő csatornáinak tervét. 1867-ben választották meg megyei mérnöknek. Térképei, tervezetei nem ismeretesek.

399. Portner Antal. 1828—1846-ig a tengermelléki kerület igazgatósági mérnöke volt Fiúméban.

400. Prebeliczay János. Az Institutum anyakönyve szerint mint Békés megye mérnöke tett szigorlatot az Institutumban 1817-ben. Oklevelét 1817. március 17-én vette ki. Vay Miklós kir. biztos 1817. október 7-én kérte felvételét a Körös-vidék felméréséhez,! de nincsen adatunk arra, hogy később ott dolgozott volna.

401 Pribék Béla. 1811-ben született Tibe községben (Ung m.). Oklevelét az Institutumban kapta 1833. december 18-án. 1834-ben már az al-dunái munkálatokban Vásárhelyi segédmérnöke. 1834. áprilisában került az Al-Dunáról a Tisza-méréshez mint figurans mérnök. 1836' augusztus 4-én Széchenyi kérte a Helytartótanácsot, hogy mivel Pribék előbb is az Al-Dunán dolgozott, ott nélkülözhetetlen küldjék vissza oda a Tiszától, azonban továbbra is a Tisza- mérésnél találjuk. 1840-ben már a Laboréig érkezett el mereseivel. 1846-ban az Építési Igazgatóságon rajzoló mérnök volt. Irodalmilag is foglalkozott vízépítéssel. 1867-ben jelent meg egyik tanulmánya »Víziutak és az irigatio« címen (Kerti Gazdaság, 1867. 20.) Ebben főleg a völgyzáró gátakkal való víztárolást sürgette, ami az ar le- rohanását akadályozná, és az öntözést segítené elő, valamint azt is, hogy a mellékfolyók ne egy helyen szakadjanak be a fofolyoba. 1868-ban egy másik tanulmánya jelent meg »Nezetek a hazánkban eredő víztömegek hasznosítása tárgyában« címmel. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye. 1868. 329. 1.) Ebben kifejti, hogy a víztömegeket nemcsak elvezetni kell, hanem hasznosítani «. A Tiszának felső szakaszán kapott víztömegeit víztárolók építésévé egyenletesen kellene leereszteni és így hasznosítani.

7

97