Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)

Magyar vízimérnökök

Arad megyei mérnök mellett dolgozott. 1830. augusztus 20-án felvételét kérte a Körösök szabályozási munkálataihoz.

359. Nagy György. Mérnöki oklevele lehetett, mert 1848. március 13-án felvételt kért a Tisza szabályozásával kapcsolatban működő Nádorbírósághoz.

360. Nagy István. 1803. április 3-án kapott oklevelet az Insti- tutumban. A Dunántúlon dolgozott, s 1810-ben felvette a Rába egyik szakaszát a Sopron megyei Keczöl község határában, s még azon évben a Hanság egyik részletét a Moson megyei Bánfalu határában, 1811-ben meg a Hanságben levő Pomogy határát. 1830-ban Király Lajossal és Szakonyi Ignáccal a Marcal folyó széles mocsarakba szétterült medrében karó-sorral jelölt ki egy határt, s 1832-ben a Lépesfalvánál (Sopron m.) levő vízfolyásokat vitte térképre. Ez a dunántúli Nagy István lehetett az, aki Győrött született, s minden valószínűség szerint az Esterházy-uradalom mérnöke volt, mert hátramaradt térképeit e családi levéltárban találjuk361. Nagy István. 1801. március 17-én kapott az Institutumban oklevelet. Tisza-mérnök volt, de talán először a Dunán dolgozott.

1834-ben Mosorinnál mért a Dunán, de még azon évből van tiszai térképe is, mélységmérések és profilok az Alsó-Tiszáról. 1840-ben már Csongrád és Szeged között készített meder-metszeteket, s 1840. május 31-től június 30-ig ő állította fel a vízmércéket a Ferenc- csatorna torkolata és Tiszaújlak között. 1845-ben egyrészt vízsebességeket mért Vencsellőtől Mindszentig, másrészt Tokaj és Tiszafüred között felvételezett a folyón, s vette fel e szakasz hosszszelvényeit. Ugyanezen évben még megtervezte a Takta-árok töltéseit, s hossz-szelvényeket mért a Bodrogon is. 1846-ban még itt dolgozott, s főleg a Bodrog-szabályozás töltéseit tervezte meg. Ügy látszik, hogy a felmérési munkálatok befejezése után is itt maradt a Tiszán a szabályozási munkálatoknál, mert pl. 1847-ben 136 keresztmetszetet vett fel a Bodrogon Tokaj és Szürnyeg között. 1847-ben jelent meg egy tanulmánya »Tiszaszabályozás ügyében egy pár szó K. úrhoz« címmel a Hetilap 1847. 129. számában. A K. úr nem más, mint Kovács Lajos, a Tisza-völgyi Társulat központi igazgatója. Ebben Nagy István erősen bírálja Paleocapa tervezetét, amelyet Kovács a Jelenkorban védelmezett. Főleg Paleocapa széles töltésközei ellen foglalt állást, mert még községeket is a töltéseken belül akar hagyni. Ezzel szemben szívesen gondolt Nagy István a Lamm-féle tervre, amely a tiszai ár egy részét az Ér völgyén át kívánta elvezetni.

Nagy István mindenesetre egyike azoknak a magyar mérnököknek, akik legtöbbet dolgoztak a Tiszán. 1848-ban oszt. mérnök

91