Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)

Magyar vízimérnökök

A nagy mű 1845 vége felé készült el. Ezután kezdődtek meg a szabályozási munkálatok előkészületei. Lányi ezekben már nem vett részt. 1845-ből van róla az utolsó adatunk. Hogy további sorsa és munkája mi volt, nem tudjuk.

300. Lántz József. 1834-ben a Duna-térképészet irodájának mérnöke volt.

301. Laza János. Valószínűleg Szatmáron született. Az Institu- tumban 1806. augusztus 16-án adták ki oklevelét. Utána Szatmár város mérnöke lett, s ott sokat dolgozott a város körüli Szamos- kanyarok szabályozásán. 1810-ből fennmaradt egy térképe, amely a Szamos folyását ábrázolja Szatmártól lefelé.

302. Lechner Gyula. 1817-ben Kassán született. Első szigorlatát 17 éves korában, 1833-ban tette le az Institutumban, s oklevelet 1836. január 26-án kapott. Élete első részében az Építési Igazgatóság szolgálatában állott. Később középítési felügyelő volt. 1867-ben tanulmányt írt »Előadás a Tisza—Körösi hajózási és öntöző csatorna ügyében« címen (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közi. 1867. 97, 181, 194, 1.). Meghalt 1881. március 26-án Budapesten.

303. Lechner József. 1791-ben született Ömoldován. Az Institutumban kapott oklevelet 1815. július 8-án. Ügy látszik, hogy mindjárt az Építési Igazgatóság alkalmazta, mert 1822-ben már kassai építési adjunktus,! aki ez év február 10-én Eperjesről tett jelentést a Helytartótanácsnak a Tiszának Csap, Záhony, Cigándnál lévő kanyarai átmetszése ügyében.

1826-ban már az Építési Igazgatóságon vezette a vízi ügyeket. Az Építési Igazgatóság által 1842-ben a pesti árvédelem ügyében összehívott értekezleten Paleocapával szemben, akinek a véleményét kérték, a soroksári Duna-ág elzárását sürgette a jégtorlódások megakadályozása céljából. Ekkor már Építési Főigazgató volt. Meghalt 1846. február 20-án.

304. Lechner Lajos. 1833. február 8-án született Budán. Itt végezte középiskolai tanulmányait is. Résztvett a szabadságharcban, s annak leveretése után mérnöki tanulmányokat folytatott Budán, de már nem az Institutumban. Mérnöki oklevele megszerzése után az Építési Igazgatóság szolgálatába lépett. Itt együtt dolgozott Reitter Ferenccel. 1865-ben a kormányhatóságok kiküldötték az Ondava, Tapoly, Bodrog szabályozására, de itteni munkásságának eredményeit nem ismerjük. Élete további szakaszában mái nem vízügyekkel, hanem inkább városépítéssel foglalkozott. Amikor fővárosi középítési igazgató lett 1886-ban, a főváros csatornázási és vízellátási ügyeit is ő intézte. Mint miniszteri tanácsos halt meg 1897. november 18-án.

79