Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)

Magyar vízimérnökök

297. Langgasser Károly. Néhány térképén kívül más adat nem ismeretes róla. A XVIII. század végén vagy a következő elején elkészítette a Mura Ráckanizsa és Középbeszterce községek közti szakaszának térképét egy szigettel és több fattyúággal. 1844-es kelettel maradt egy másik térképe a Dráva Drávamagyaród és Dráva- vásárhely (Zala m.) községek közti szakaszáról, igen szép részletezésével a vízrajzi elemeknek.

298. Langsfelder József. Hódmezővásárhelyen született 1806- ban. Az Institutumban tanult. Itt első szigorlatát 1826. március 14_én tette le, az utolsót 1828. február 5-én. 1829-ben már Szatmár megye mérnöke volt, s résztvett azokban a tárgyalásokban, amelyek a Körös-vidék ármentesítésekor az Ér folyóval kapcsolatosak voltak.

299. Lányi Sámuel. Nevét később Somának is írták, de ő sohasem használta így hivatalos írásain, sőt amikor Vásárhelyi már magyarul levelezett hivatali ügyekben, Lányi mindvégig németül, esetleg latinul.

1791 táján született Iglón. A gimnáziumi és filozófiai tanulmányait Iglón, Kassán és Késmárkon végezte. 1831—32-ben az Institutumban tanult, ahol felső matézissel is foglalkozott. Később azt írja róla az Építési Igazgatóság minősítő lapja, hogy különösen jártas a felső matézisben, háromszögelésben, úgyhogy minden felmérési, vízmérési és vízépítési feladatot kiválóan meg tud oldani. Oklevelét 1823. június 2-án kapta meg. Lányi oklevele megszerzése előtt is végzett mérnöki munkát, 1822-ből maradt egy térképe, amely a Kékkővel határos Nógrád megyei Nagykürtös-pusztát ábiázolja. Ezen magát állami és kékkői uradalmi mérnöknek írja.

1824. áprilisában került a Duna-térképészethez, s Huszár vezetése alatt ott a folyam Dévény és Pétervárad közé eső szakasza felmérésében résztvett. Mikor 1829-ben Vásárhelyi átvette a dunai munkálatokat, a felvételi térképek már csaknem be voltak fejezve. Valószínűleg 1833-ban küldték a Dunáról a Tiszára, s 1834. márciusában kinevezték ‘a tiszai munkálatok vezetőjének. Napidíjul 4 frt.-ot állapítottak meg számára.

Lányi első jelentését 1834. április 8-án küldte a tiszai munkálatokról az Építési Igazgatóságnak. Ekkor Nagyvárad volt a vezetés központja.

Mikor a tiszai felmérések vezetője lett, már nem először dolgozott a Tiszán és mellékvizein. 1823-ban kelt egy térképe, amelyen a Sajó hossz-metszetét vette fel Felsőzsolca és Kesznyéten között. Még vezetői kinevezése előtt készítette Zornberggel 1833-ban a Tisza hossz-szelvényét Tápénál az 1772-i legmagasabb és az 1823—i legalacsonyabb vízállásokra, egy másik hossz-szelvényt pedig a

77