Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)

Magyar vízimérnökök

a megyétől a határőrvidékhez csatolt 12 község területét vette fel, s amely vízrajzilag is értékes. Ebben az időben a Maros környékén is felvételezett, főleg uradalmakat, s a vízrajzra mindig gondot fordított. Így pl. felvette Tótkomlós környékének pusztáit gazdag ősvízrajzi elemekkel. Mért Szeged határában, Esztergom körül is. 1766-ban a Duna mentére került felmérésre. A dunamenti Káty környékét vette fel sok parti mocsárral. Ugyanekkor Leányfalu, Pócsmegyer, Dunabogdány környékét is megrajzolta a Duna mindkét ágának helyszínrajzával, majd Békásmegyer vidékét ugyancsak a Dunával. 1767-ben egy óriási lapot készített a Mára- marostól Szegedig terjedő vidékről. 1769 táján felvette a Duna Apatinnál levő nagy kanyarulatát, és abba átvágást is tervezett. Dolgozott a felvidéki folyók környékén is, így előbb Sáros megyében, majd talán utolsó munkaterületére, a Vághoz került. 1780-ban felvette a hradeki uradalmat a melléje rendelt gyakornokkal, Milecz Imrével, s ott a Vágnak az Árva torkolata körüli szakaszát szépen rajzolta meg. Legutolsó térképei 1790 körüli időből származnak. Nem minden térképe vízrajzi célzattal készült, de mindig hűséges ábrázolója volt a még érintetlen, szabályozatlan vízrajznak.

231. Katona Antal. Részletes életrajzát Sárközy Imre írta meg a Magyar Mérnök és Építész Egylet Heti Értesítőjében 1896-ban. 1812-ben született Mezőszentgyörgyön (Veszprém m.). Az Institu- tumban 1841. augusztus 27-én kapott oklevelet. Beszédes József mellett töltötte gyakorlati évét, s résztvett csatorna-építkezéseiben. Rövid szépirodalmi működése után a koronái kerület választotta meg mérnökének, Öbecsére. 1850-ben a tiszai munkálatoknál a VI. folyamosztályban dolgozott Okanizsán, amelynek Képesy József volt a vezetője. Az abszolút kormány megbízást adott nekik, hogy készítsenek tervezetet a Maros torkolatának Szeged alá való vezetésére. Képesy és Katona e terveket el is készítették, s azokat 1852-ben bemutatták. Szeged azonban ellenállott azok megvalósításának. 1855 után Torontálba ment át a törökkanizsai árvédelmi társulathoz, s ott a kisebb társulatokból egy egységes nagy társulatot szervezett. Ennek területét részletesen felmérte. Irodalmilag is igyekezett előrevinni az alsó-tiszai ármentesítés és árvédelem ügyét. 1867-ben jelent meg »Torontói megye vízrajzi ismertetése s mérnöki javallat a vízhasznosítás érdekében« c. tanulmánya, 1872-ben pedig az »Al-Tiszavidékünk vízmentesítésére vonatkozó alapeszmék...« Az 1870-es években elkészítette Felső-Torontál vízrendezési és hajózási tervét. Igazgató tanácsosa volt a Ferenc- csatornának. Mint a Torontói megyei Tisza—Marosi Ármentesítő Társulat mérnöke írta meg »Az Al-Tisza nagy vizei, különös tekintettel Szeged városára« c. tanulmányát. (Gazdasági Mérnök, 1877.)

63