Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)
A Tisza-völgy felmérése és szabályozása - 1. A Tisza folyó
Paleocapától —, feladatát mégis elfogadhatóan oldotta meg. A hetvenes években sok vitára adott alkalmat néhány nagyobb árvíz körül szerzett tapasztalat, sok gátszakadás is történt, amiért sokan a szabályozási rendszert okozták, de az átvágások természetes kifejlődése vagy pedig kotrása után, s néhány helyesbítő munka befejeztével a helyzet javult, s az eredmény kielégítő. Hogy pedig összehasonlíthassuk a Paleocapa elvei szerint szabályozott Pó folyam és a Tisza szabályozásának eredményei között lévő különbséget, iktassuk ide még a gátszakadások számát a két folyón. A Pó folyamon 1801— 1877. évek között 423 védtöltés-szakadás történt, a Tiszán meg 1855 •—1879 között csak 90. Ez kellően igazolja a Tisza-szabályozás sikerét. A magyarság mindörökre büszke lehet a Tisza szabályozására. A legmagyarabb folyón tiszta magyar munkával olyan sikereket ért el, aminőre más, a kultúrában esetleg előttünk járó nemzetek sem tudnak felmutatni ebből az időszakból. Ez a nagy mű megérdemelte, hogy végre világot vessünk eddig névtelen műszaki megalkotóira és dolgozó mérnökeire. 1834—1867 közti három évtized volt a Tisza-felmérés és szabályozás hősi korszaka, a kiegyezés után már csak tökéletesíteni kellett a nagy művet. A magyar köztudatban az egész nagy munkálatból még leginkább Vásárhelyi neve maradt meg. De azt már csak kevesen tartják nyilván, hogy milyen része van Vásárhelyinek ebben a nagy műszaki teljesítményben. Széchenyi nevét is ma már csak kevesen kapcsolják hozzá a Tisza szabályozásához. Azt is elfelejtette még a tiszai nép is, hogy a Tisza balpartján Tiszadobtól lefelé egy védtöl- tés-szakaszt még az 1860-as években gr. Széchenyi-töltésnek neveztek. így nem csoda, hogy a nagy mű legterhesebb munkáját végző egyszerű mérnökökre sohasem figyelt fel a magyar műszaki történeti kutatás. * A Tiszával kapcsolatban kell foglalkoznunk az ún. Közép-tiszai- csatorna tervével is. Az 1840-es években felmerült Lamm-, Galambos-, Vécsey-, Vay-féle tiszai csatorna-tervek után a szabadságharc befejeztével újabb tiszai csatorna-tervek vetődtek fel. Az első tervezet még 1855-ben látott napvilágot, és a Tiszából Tiszalöknél kiindulva, Hajdúnánás—Hajdúböszörmény—Karcag— Püspökladány—Kisúj szállás—Túrkeve—Túr—Öcsöd—Kunszentmár- ton irányt követve, az utóbbi helyen vezetett volna a Tiszába vissza. Ezt a csatornát hajózási és öntöző csatornának szánták. 196
