Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)
A Tisza-völgy felmérése és szabályozása - 1. A Tisza folyó
gezve Bereg megyétől a Dunáig lesz 2 357 151 magyar hold. Felsorolja a szabályozási munkálatokat (átvágások, töltések építése, vontató útak készítése, medertisztítás). A töltésekről a következőket mondja: »Mivel az átvágások által egyenesebb és nagyobb sebességet nyert folyó árjaitól a környék még nincs eléggé biztosítva, a víz tódulását a legrendesebb meder sem képes megbírni, ennélfogva egy másik főfeladat a nagyobb és rendkívüli vízár korlátok közé való szorítása«. , , Részletesen tárgyalja tovább Vásárhelyi a különböző magasságú vizek gyorsabb lefolyási sebességét, hogy annak alapján a töltésezés irányelveit megállapíthassa, majd a következőket írja: »A töltéseknek nemcsak az áradásokat kellene megóvni, hanem helyeztetésük által arra kell törekedni, hogy maga a folyó is jobbkarba tétessék úgy, hogy ágya emelése meggátoltatván, épp annak mélyítése eszközöltessék«. »E tekintetből a töltés parttóli távolságának meghatározása nagy fontossággal bír.« . Vásárhelyi eme mélyértelmű megállapítása a maga idejeben szinte csodálatos. Tovább így folytatja a javaslat: Mivel a görbületek miatt nem lehetett addig a töltéseket rendszeresen elhelyezni, a víz sok töltést tört át. Párhuzamos töltéseket majd csak akkor lehet húzni, amikor az átvágások már rendezték a folyót. Egyelőre csak a helyi viszonyok által megengedett mértékben lehet megközelíteni a szabályos töltések építését. Nem szabad azonban a töltéseket a partokhoz közel építeni, mert az ár elpusztítaná azokat, de nagyon távol sem, mert akkor sok termőterület marad az ártérben. Részletesen foglalkozik e végleges javaslat a töltések elhelyezésével, nehogy azok elősegítsék a jégtorlaszok képződését. Távolságukra célszerű a tapasztalást is figyelembe venni, hogy ne legyenek rongálásnak kitéve. »Minél távolabb van valamely keresztszelvény pontja a víz sodrától, annál csekélyebb e helyen a víz sebessége, de ezen se legyen mértéken túli.« (Ti. a töltések távolsága.) »Különben a töltések a folyó mélysége és iránya megtartására, valamint a jég hajtására kellő erejüket elvesztik. Van tehát egy határ, hol a víz ereje annyira meggyengül, hogy az ott emelt töltéseknek többé nem árthatván, azok céljuknak megfelelhetnek.« Végeredményben megállapítja, hogy a töltések közti távolság a helyi körülmények szerint 300—1000° legyen. Részletesen megtárgyalja a töltések keresztszelvényét, magasságát, a korona szélességét, anyagát, gyepesítését, előterük fásítását, költségeit. Tervezete szerint töltéseket kell emelni a Tisza jobbpartján Nagyszöllős és Tokaj, Tokaj és Tiszalúc, Palkonya és Tiszabábolna, 175.
