Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)
Magyar vízimérnökök
oklevelét nem váltotta ki. 1862-ben Bogyiszló határának térképét vette fel a Duna ottani holt ágaival, fokaival együtt. 505. Toperczer Antal. 1806-ban Késmárkon született, ahol filozófiát és jogot is tanult. Az Institutumban szigorlatait 1831. január 14-én a geometriával kezdte meg, de 1833. május 23-án a mechanikai szigorlatán visszavetették. Mivel ezt a szigorlatát nem ismételte meg, oklevelét nem is kapta kézhez. Igen jó mérnöki gyakorlata lehetett azonban, ‘‘mert 1827-—29-ben Máramarosban a kamarai mérnök mellett gyakornokoskodott, s 1831-ben az Építési Igazgatóságon volt tb. gyakornok. 1833-ban lett fizetéses gyakornok 1 ft napidíjjal. 1834. október 7-én vették fel a Duna-térképé- szethez, ahol Gutor és Vének közötti felvételezésben foglalkoztatták. Még ezen évben áthelyezték a Tisza-méréshez, s II. oszt. mérnöknek nevezték ki 2 ft napidíjjal. 1838-ban ki akart lépni a tiszai munkálatokból, de mint jó mérnököt sikerült visszatartani. Ügy látszik, hogy a munkálatokban azután mindvégig részt vett. 506. Topolansky. Csupán annyit tudunk róla, hogy 1855-ben felvette a Duna jégtakarójának helyszínrajzát a Gellért-hegytől a Hárosszigetig, és hat meder-keresztmetszetet készített e szakaszról a jégtakaróval együtt. 507. Torkos József. Kamarai mérnök lehetett. 1770-ben a Duna szép térképét készítette el Bécs és a magyar határ közti szakaszáról Bécs alaprajzával együtt. 508. Torkos Sándor. 1820-ban született Högyészen, Vas megyében. Oklevelét az Institutnmban 1844. március 2-án kapta meg. 1846. július 1-én Keczkés ajánlotta Széchenyinek a Tisza vásáros- naményi osztályára a 8—10. sz. átvágások mérnökének havi 45 Ft fizetéssel. 509. Tóth Antal. 1796-ban született Fülöpszálláson. Filozófiai és matematikai tanulmányok után ment az Institutumba. 1822— 24-ig azonban már Békés megye mérnöke mellett folytatott gyakorlatot. Oklevelét az Institutumban nem vette ki, bár utolsó szigorlatát is letette 1825. március 19-én. 1827-ben a Duna térképezéséhez vették fel, s 1830-ban került át a Tisza-méréshez. 1834-ben I.. oszt. Tisza-mérnöknek nevezték ki. Ezen év szeptember 5-én már Beodráról tett jelentést. Lányi jelentéseiben elsőrendű munkaerőnek mondja,; aki a háromszögelésben, szintezésben, felvételezésben egyaránt jártas. 1837-ig dolgozott a Tiszán, de akkor elbocsátását kérte, mert ezen év augusztus 25-én Zala megye mérnökének választotta meg. Az Építési Igazgatóság november 26-án dicsérő elismeréssel bocsátotta el a Tiszától. 8» 115
