Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)

A magyar vízi világ

*

bályozásoktól alig lehetett komolyabb eredményeket várni, amíg a malmokat, s főleg a malomgátakat meg nem szabályozták. Amikor a múlt század harmincas éveinek végén Vásárhelyi az Építési Igazgatóságon dolgozott, legtöbb malom ügyében neki kellett döntenie, s ez igen nehéz probléma volt,' annyiféle érdeket kellett összeegyeztetnie. Csak kevés olyan kiváló megoldást lehetett találni, mint amilyet Beszédes József talált, amikor megalkotta a Fehér-Körös malomcsatornáját, amely az érdekeltségek társulati tömörüléséből épült, s számos malmot forgatott, amellett tökéletesen szolgálta a folyószabályozást is.

Az elláposodott területeken a nép életmódja is a természeti körülményekhez idomult. A nép nem átkot, hanem áldást látott a tömérdek lápban, mocsárban, amely a törökvilágban kitűnő búvóhelyet adott neki, legelőt barmainak, s kifejlődött egy sajátságosán magyar életmód, a rétségi élet, réti legeltetés, halászat, páká- szat. A vízivilág tehát mint emberföldrajzi tényező is szerepet játszott. Amikor a lecsapolásokra sor került, az egyúttal a föld népe életmódjának megváltoztatását is magával hozta, úgyhogy a Körös- Berettyó vidékén igen komoly ellenállások is mutatkoztak a lecsa- polásokkal szemben.

A lecsapoló munkálatoknak érdekes társadalmi hátterét figyelhetjük meg. Kétségtelen, hogy a tömérdek mocsár és láp eltüntetése minden társadalmi osztály érdekét egyaránt szolgálta. De nem mindegyikét azonos vonalon és azonos mértékben. A birtokos osztálynak és a nemzetgazdaságnak is igen nagy érdekei fűződtek ahhoz, hogy újabb termőterületekhez jusson akkor, amikor a magyar búzatermelés kezdte megtalálni európai piacát. Mivel azonban a nagy mocsárterületek majdnem mindenütt a nagybirtokokhoz, esetleg községekhez tartoztak, a parasztság mitsem nyert újabb termőterületekben. Viszont elvesztette régi életterét: a halászatot. pákászatot, rétségi legeltetést. Érthető tehát, hogy a parasztság itt-ott megkísérelte a lec^apolásokkal szemben való ellenállást. Hogy a lecsapolásokhoz és szabályozásokhoz közvetve nagy szociális, egészségügyi stb. érdekei fűződtek magának a parasztságnak is, ezek a szempontok akkor még nem voltak előtte nyilvánvalóak, s csak azt látta, hogy kihúzzák alóla ősi életmódjának életterét.

Más volt a helyzet a szabad kerületekben, a Jászságban, a Kunságban; ahol a föld magának az őslakosságnak szabad birtokában volt, ahol tehát maguknak szabadíthattak fel újabb termőterületeket. Majd rá is mutatunk, hogy pl. a Jászságban maga a lakosság milyen óriási erőfeszítéseket tett a lecsapolások érdekében.

9