Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)

IV. Az Institutum Geometricum tanárai

tanára ugyancsak mechanikát és technológiát. Petzval Ottó végül az 1830—1840-es években mint a felsőbb matézis professzora, géptant is tanított, az első modernebb géptani előadásokat tartván.

Ezek azonban valamennyien nemcsak a bölcsészeti kar tanárai voltak, hanem elsősorban a bölcsészek számára kötelező és rendes tárgyakat tanították, s csak melléktárgyként adtak elő olyan tudományokat is, amelyekre elsősorban az Institutum hallgatóinak volt szükségük. A tényleges helyzet tehát az, hogy az egyetlen gyakorlati mértan kivételével nem volt az Institu- tumnak saját célú tanára, hanem csak a bölcsészeti professzorok melléktárgyaira volt ráépítve az egész intézmény.

De vegyük most vizsgálat ala a mérnökhallgatók számára előadott tárgyak tanárait.

a) Geometria practica

1. Rausch Ferenc

A gyakorlati mértan legfontosabb tudománya lévén az. Institutumnak, köréje épültek az összes többi előadott tárgyak. Tanszékét az Institutum létesítése előtt, 1777-ben szervezte meg Mária Terézia a Ratio Educationis 198. §-a alapján az építészet, a földismeret és vízmű tan számára, de még ugyanazon évben „mathesis sublimior adplicata” címen töltötték be. Időrendben első professzora traűbenbergi Rausch Ferenc volt, aki a tanszéket „geometria practica” címen foglalta el.

Rausch Ferenc osztrák származású volt, aki Prellenkirchen- ben született 1743. szept. 13-án. Pozsonyban végezte a szónoklati osztályt, s 1761-ben belépett a jezsuita rendbe. Először a bécsi Theresianumban volt tanár, majd a rend feloszlatása után világi pap lett. 1777-ben nevezték ki az akkor már Budára áthelyezett egyetemre. Itt 1786-ban a bölcsészeti kar dékánja, majd 1792-ben egyetemi rektor volt. C. apáti tisztséget és c. kalocsai kanonokságot is nyert. 1800-ban nyugdíjba ment, s ekkor a pozsonyi akadémia aligazgatójának nevezték ki.

Bár az egyetemi tanszéken köztiszteletnek örvendhetett, mégis mint idegen származásút, a bölcsészeti kar nem szívesen fogadta be, s a II. József alatti nemzeti ellenállás idején, 1785- ben, más idegen származású professzorokkal együtt a kar nem kebelezte be, míg azután II. József elrendelte bekebelezésüket. Később a kar szeniora is lett, s 1788-ban Dugonics András és Schönwiesner István professzorokkal együtt ő is kérte a sze71