Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)

XII. Az Institutum Geometricum megszüntetése

elvesző képei a legfinomabb kobalt árnyalatokban sejtelmesked- nek. A Petzelt vezetése alatt képzett magyar földmérők tehát igen komoly kartográfiai iskolát .jártak ki. Legnagyobb érdeme Petzeltnek, hogy a két koordinátában való minél nagyobb pon­tosság elérésén kívül bevezette hallgatóit a térnek a harmadik koordinátában való matematikailag helyes ábrázolásába, a szint- vonalas domborzatrajzba is. Az Institutumban tanult mérnökök térképi munkájának van azonban égy jellemző negatívuma is. Alig ismerünk tőlük közsé­gek szabályozására vonatkozó terveket, holott ugyanakkor az ún. Bánságban dolgozó mérnököktől tömérdek ilyen szabályozási térkép maradt hatra. Térképi alkotásaiknak javarésze vízrajzi vonatkozású, s ebben azutan valóban kiváló műveket alkottak. Ez is különleges magyar jelleg, a magyar föld természetének ha­tása a magyar műszaki tudományokra. XII. Az Institutum Geometricum megszüntetése Ahogy az Institutumot egy hatalmi önkény hívta életre, ép­pen úgy egy önkényes hatalom törülte is el. Amikor a múlt szá­zad közepén már végleg elmaradt fejlődésében a geodézián és vízépítésén kívül minden más műszaki tudománytól: ahelyett, hogy a fejlődés útjára vezették volna, azt is elpusztították benne, amiben kiváló eredményeket ért el, s a mérnökképzést évek so­rán át az egyetemi színvonalról a középiskolai szintre süllyesz­tették vissza. Igaz, hogy az 1830-as évektől kezdve már sok támadás érte a magyar mérnökképzést elmaradott volta miatt. A „Tudomá­nyos Gyűjtemény” már 1831-ben kifogásolta, hogy a Pesten ta­nult mérnökök az építészetből semmit sem kapnak, míg a bécsi Aeademie der Bildenden Künste pár év óta már nagy gondot for­dít az építészek képzésére is (4. — 61. lap). Vállas Antal 1841- ben többek között a következőket írta: „Nálunk a’ mérnök szo­ros értelemben csak földmérő.” S ebben tökéletesen igaza volt. Majd: „Nincsenek intézeteink, mellyekben hosszas önstudium nélkül a’ mérnök maga készülhetne.” (6.). Az utóbbi is meg­felelt a valóságnak. Nem térhetünk ki valamennyi támadásra, amely ezen tájt érte az Institutumot, csak néhány olyat lássunk, amelyben az érdekelt gazdasági körök kívántak jobb megoldást a mérnökképzés számára.

Next

/
Thumbnails
Contents