Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)

V. Az Institutum Geometricum tankönyvei és tananyaga

a komló, tinktúrák készítéséhez való növények, a dohány, a len kikészítése, a fonál fehérítése, a szövés, a zöldségek téli megőrzése; a gyümölcs és szőlő eltevése, a bor, a sör, az ecet; szurokfőzés, szénégetés, szappanfőzés; a gyertyamártás, az enyv, a vaj; a sajtkészítés, a szalonna és sonka kikészítéséről; a méz és viasz; a selyemfonál legombolyífásáról.

Ennek az egyszerű háziipari útmutatónak azonban Mitter- pacher igen tisztes tudományos ruhát szabott. Igen sok helyen hivatkozik külföldi forrásokra, sőt a kenyérsütés tárgyalásában pl. Pliniusra is. Kétségtelen, hogy a rendelkezésre álló akkori egész tudományos irodalmat áttanulmányozta. Nem az ő tudásában volt hiány, hanem a kor ismeretei voltak még kezdetlegesek. Viszont azoknak a mérnököknek, akik az Institutum- ból kikerülve nem lettek földmérők vagy vízépítők, hanem ipari üzemekbe kerültek, ezekre az ismeretekre volt szükségük, s nem másra.

Mitterpacher eme technológiája olyan terjedelmes, hogy szükségét látta előadási anyagát rövidebben is kiadni. Ez a munkája 1800-ban jelent meg. Címe: „Praelectiones Technologicae”. Ez már határozottan fejlődést mutat anyagát illetőleg az előbbiéhez, és már nemcsak házilag elkészíthető anyagokat tárgyal benne, hanem az akkori vegyiipar gyártmányaira is kiterjed. Ez tehát már jóval inkább vegyiipari technológia (kémiai technológia), mint az előbbi nagyobb mű. Anyagában a következőket tárgyalja: a posztógyártás, a szövetek festése, a lepárlás, a salétromsav és kénsav készítése, olajok kivonása, a dohánykikészítés, a papírgyártás, a viasz tisztítása és a gyertyamártás; a bőr cserzése és kikészítése, az üveggyártás és tükörkészítés; a mészégetés és cementgyártás, a téglaégetés, cserépgyártás, a fazekasság, a majolika- és porcelángyártás; az acél gyártása és edzése, a sárgaréz előállítása.

Mitterpacher eme technológiája, amely egyenesen hallgatóinak készült, lényegesen csökkenti annak a vádnak hatóerejét, hogy az Institutumon nem voltak figyelemmel a földmérésen és vízépítésen kívül más műszaki tudományokra. Bizony, a XVIII. század fordulóján az Institutum feladata betöltéséhez még mindenben megfelelő intézmény volt, de azután, a XIX. század elején megállóit fejlődésében, és megdermedt régi keretei és tananyaga között.

Igen jellemző fenti megállapításunk helytálló voltára az, hogy Mitterpacher volt az Institutum első, de egyben utolsó tanára is, aki technológiai tankönyvet adott hallgatóinak. Ügy

101